Elmegyünk - Bye Amed

Október van. Igazából meglepődtem, milyen gyorsan tudok magamnak napi rutint teremteni még nyaraláskor is. Phillnek be volt osztva szorosan minden napja, de nekem így nézett ki egy átlagos napom a végére:


6.30 Napfelkelte és a szobánk teljes fényárban úszik.
7.30 Ébresztő! Jó reggelt!
8.30 Phill el, előtte sajtos szendvics készítés.
9.30 Mélázás az élet nagy kérdéseiről, várom hogy árnyék vetüljön a reggeliző asztalra az udvaron.
9.35 A zuhanyzás nem meleg vízben a banánfák árnyékában mindig felfrissít. Ezt a szokásos helyi hangos Good morning! How are you? követ, majd banános palacsinta és egy csésze helyi tea reggelire.
12.30 Szabadfoglalkozás, többnyire Agatha Christie könyvek olvasása, heti egyszer számítógép bekapcsolása, blog behegyzések alkotása után ebéd Phillel.
15.00 Rövid pihenő után visszatérés a búvárközpontba, Skypeos randevúk, illetve úszás, amikor már nem éget a nap. Beszélgetés más nyaralókkal, búvárokkal vagy csak további csendes elmerülés gondolataim óceánjában.
18.30 Naplemente, hirtelen éjszakai sötétség lesz.
19.00 Vacsora többnyire társaságban.
21.00 A helyiek nyugovóra térnek. Elmélkedés a következő napról.
22.00 Lámpaoltás, jó éjszakát!
22.13 A kakasok szerint már reggel van, megy a kukorékolás pár óránként folyamatosan.


Amire nem számítottunk, hogy a Gunung Anung, azaz a Nagy Vulkán felébred békés szendergéséből és Amed szellemvárossá változik egyik napról a másikra. 1963 óta nem tört ki a vulkán, de látjuk a helyiek tekintetében az aggodalmat. Apró földrengések jelezték, hogy valami készülőben van. Ma este ha minden jól megy mi is elmegyünk és Sanurba tesszük át a székhelyünket az utolsó pár napra.


Addig is volna pár kívánságom:
Ne legyen bántódása azoknak és családjaiknak, akiket megismertünk itt Balin.
Sikerüljön Phillnek és a csoportjának a búvároktatói vizsgája október 3-4-én.
És hogy ne felejtsük el egymást legyünk bármilyen messze is földrajzilag, de közel szívben.

It is October. I quite surprised how easily I can make myself a daily routine even we are on holiday. Phill had of course a very strict schedule but my days were look like this at the end of our staying:

6.30 Sunrise and our room goes into light.
7.30 Wake up! Good morning!
8.30 Phill is away, before that prepare a cheesy sandwich for him for breakfast.
9.30 Thinking about big questions of the life, waiting until there is a bit of shadow at the breakfast area outside.
9.35 Have a very refreshing (not warm), quick shower in our open air bathroom under the banana trees. The locals typical loud Good morning! How are you? starts my day, which followed by the usual banana pancake and a cup of local tea.
12.30 After some free time mainly reading Agatha Christie books, switching on my computer once per a week for making my blog notes, having lunch with Phill.
15.00 After a short rest I return as well to the dive centre, having my Skype rendez-vous or swimming once the sun is not burning anymore. Chat with other holiday makers, divers or just sink in to my thoughts' ocean as usual.
18.30 Sunset, suddenly it will be late evening dark.
19.00 Dinner usually with company.
21.00 The locals closing their doors and go to sleep, thinking about the next day.
22.00 Switch off the light, Good night!
22.13 The cocks believe it is morning already. They talk with each other every now and then during the whole night.

What we were not expecting for a second, that the Gunung Anung or the Big Volcano is waking up after many decades sleeping and Amed becomes a ghost town from one day to the other. The last eruption was in 1963 but you can see the worry in the locals' eyes. Small earthquakes showed that something is going on. If everything is going fine we will leaving tonight to stay the last few days in Sanur.


Until then I would have some wishes:
Don't get hurt any kind people and their family who we got known here in Bali.
Phill and his group pass their exam on 3-4th October.
Don't forget each other, even we are far in distance but close in heart.