ZsóPhill

A tévében van egy Titkos Skócia - Secret Scotland - nevű program, ahol olyan helyi érdekességeket mutatnak be, ahová mezei turista talán nem jut el. Itt láttuk, hogy Dollar mellett van egy japán kert. Gondoltuk ide mindenképp el kell mennünk. A kertet 1908-ban egy japán hölgy tervezete. Úgy is hivatkoznak rá, mint a nyugati világ legfontosabb japán kertje. Hétvégén az összes időpont foglalt volt, így arra gondoltam, hogy hétközben csak egyszerűbb bejutnunk, így kivettem egy nap szabadságot.  Amikor odaértünk a kerthez, szinte senki se volt rajtunk kívül, egyből hatalmas nyugalom szállt meg minket. A tó a csodás tükröződéssel, a famunkák, kövek, mind tökéletesen voltak elhelyezve. Rajtunk kívül még három másik pár volt, azért a hétvégi rohamban, biztos más a hely varázsa. Az kertet körülvevő erdőben is tettünk egy rövid sétát, itt volt egy kivánság fa. Ez a kívánság tetszett a legjobban: Bárcsak a sárkányok igazából léteznének. Annyira jó egy gyerek fantáziájába kis betekintést nyer...

Szombat van és úgy döntöttünk elmegyünk kirándulni. Mióta vészesen lerövidültek a nappalok, ebédszünetben szoktam gyorsan sétálni egy fél órát, hogy legalább egy kicsit napfényben lehessek, Phill meg délután, amikor én még dolgozom szokott elmenni. De kettesben már régen nem sétáltunk, úgyhogy ma eljött a mi napunk. Mondjuk ködös volt, de gondoltam, nem marad így végig biztosan, hiszen amikor az időjárás előrejelzést néztem, az ígért napsütést is. Azt javasoltam Phillnek, menjünk Dollar-ba. Ez kb 25 perc autóútra van tőlünk az Ochill hegyek lábánál. Mindig is nagyon tetszettek nekem ezek a hegyek és Dollar egyszerűen gyönyörű város, csodás házakkal, sebes folyású patakkal. Egy kb 4 kilométeres túrát nézett ki Phill, de hegyen át, völgyön át. Be kell valljam, ehhez nincs a vádlink hozzászokva, így azért egy bő másfél órát eltartott a kirándulás, de persze én a fotókra fogom. Bármikor szívesen visszajönnék ide, mert azért tiszta időben biztos nagyon más. A kis patak, amit a városban látt...

Az utolsó nap is eljött és tudod, nem gondoltam volna valaha, hogy októberben ilyen szerencsések leszünk az idővel. Napsütés, semmi szél. Az Eilean Donan kastélyt nagyon sokan ismerik különböző filmekből, szinte szimbóluma Skóciának. De nem is csodálom, hihetetlenül szépen mutatott a hegyek között, ahogy tükröződött a vízen. Sajnos nem mentünk be, mert még így is még öt órányi vezetés várt ránk, de egy rövid sétát azért tudtunk tenni a tópartján. Amit nem tudtam, hogy a vár egy árapály szigeten áll és három tengeri kapcsolatos tó egyesül itt. Az úton hazafelé persze mint egy őrült fotóztam a kocsiból. Ami még szerencsére belefért az utunkba, hogy Jennyt és Keitht, táncos barátainkat, Pitlochryban meglátogathattuk. Nagyon szép út volt és most 3 héttel később is még mindig érzem a hatását, hogy tényleg jól feltöltődtünk. Amit nagyon szeretnék, majd egyszer havasan látni a Felföldet. Our last day was coming and I have never dreamed about it, how lucky we could be with the weather in Octob...

Habár hetekkel ezelőtt véget ért az utazásunk, de még mindig annyi mesélni valóm van. Skye a legnagyobb szigete a Belső Hebridáknak, közel 100 km hosszú, nem egy egynapos kaland, azt hiszem. Minden szeglete egy skót tánc címében köszön vissza. Itt van Broadford Bay, Sgurr Alasdair, Cuillins of Skye, de a híres Sands of Morar is. 2003-ban Zsófival jártunk itt és egy angol barátommal hármasban, amire emlékszem arról az útról, hogy habár midge-k (helyi vérszívó szörnyetegek) repdestek mindenfelé, de maga a táj abszolút lenyűgöző volt. Néha mintha csak a Holdon jártunk volna.  Zsófira gondoltam, mikor újra megláttam a hídat. Phill sose járt még Skye-on, de a kiltje az skye-i. Mikor terveztük az aznapi kirándulásunkat, mondtam Phillnek, hogy a térképen kinézetem egy rövid körutat a hídhoz legközelebb eső félszigeten, ami három várat is érintett. Erre ő, ez nem rövid. De azért beleegyezett, hogy ezt a kb 80 km-es körutat megtegyük. Az első megállónk Dunsgiath kastély volt, itt egy rövid ...

Végre ide is eljutottunk. Még nyáron egyik táncos barátunk, Helen Bain, ajánlotta nekünk, hogy ha igazán szeretjük a kacskaringós utakat, akkor Applecross-t vegyük fel a listánkra. Ez is nagy szerepet játszott a második szálláshelyünk kiválasztásánál, hiszen pont a farmmal szemben helyezkedett el a félsziget, a közel 625 m-es hegycsúccsal (Bealach Na Ba - ami nagyjából azt jelenti Marha terelő út), amit az tesz különlegessé, hogy ez Skócia harmadik legmagasabban vezető aszfaltozott útja, de a legmeredekebb  út Nagy-Britanniában. Amikor azt a jelzést láttuk, hogy figyelem télen ez az út nagy valószínűséggel járhatatlan, akkor picit azért meglepődtünk, milyen hirtelen is fog ez az út tengerszintről a csúcsra vezetni. Mindössze 9 km alatt, ez átlagosan közel 7%-os lejtőnek felel meg, de a legmeredekebb részeken a 20%-ot is eléri. Megint csak egysávos út volt számos egymást kikerülő lehetőséggel, hajtűkanyarok vezetettek fel a meredek hegyoldalon. Ami felfoghatatlan volt nekem, hogy re...