Hoi An
Vártam ezt az utat eléggé. A UNESCO világörökséghez tartozó belváros, a több száz szabó gondolata előre is felvillanyozott. Sajnálom, hogy elég fáradtan érkeztünk, így talán kevesebb dolgot láttunk, mint lehetett volna, de így is jó élmény volt. Az első dolog, ami szembetűnő volt, hogy itt hűvösebb volt, mint lent délen. A párásság ugyanúgy jelen volt, de vicces volt friss szellőt érezni. A másik, hogy a belvárosban sétálóutcák voltak, robogók és autók nélkül olyan békés volt sétálni, nézelődni. Először láttunk bicikliseket, mindig az a kép jut eszembe Vietnámról, ami a régi földrajz könyvemben láttam az akkor még milliónyi bicikliről. A város este varázslatos. Már messziről megcsillannak a folyó vizén a különböző fények. Úszó színes kosárkákban gyertya világít, ez imbolyog le a folyón. Lámpionok függenek le mindenhonnan. Mélysárga házak, bár sose jártam arrafelé, de valahogy olyan karib hangulatot varázsolnak. Napközben is tele van a város, zajlik a piac. A helyiek itt szabóságra ...