ZsóPhill

Még augusztus elején történt, hogy Phill különös nyomokat vélt felfedezni a kertben. Valami lakik a teraszunk alatt. Egy deszkázott részt képzeljétek el, ahova néhányszor a nyáron kiültünk vacsorázni. Na de mi van alatta? Phill fel is emelte az építményt én meg lefotóztam, amit láttam, vagyis nem láttam semmit. De napról napra nőtt a gyanúnk, mert ha egy lyukat látott Phill a terasz mentén és lezárta egy téglával, másnapra egy újabb bejárat nyílt mellette. Patkány - mondta Phill. Az nem lehet - mondtam én. Nem akartam még elképzelni se, hogy egy patkány költözött a kertünkbe. Akkor mi? - kérdezte. Róka? - bármi csak ne patkány legyen, gondoltam. Pár napon belül Phill úgy döntött, hogy beszerez egy éjszakai kamerát és el is helyezte az utolsó bejárat elé. Másnap reggel izgatottan, ment ki a memóriakártyáért. Egyszer csak kiabáll, nem patkány! De nem is róka! Ezt nem hitted volna, mondja, sündisznó! Hatalmas kő esett le a szívünkről, hogy ilyen hasznos kis élőlény költözött be hozzánk. M...

Elindultunk hazafelé északról. Mindig megdöbbent a köd nyáron, valahogy ez nem ehhez az évszakhoz kötődik nekem, de ahogy átkeltünk a hágón a ködöt a hátunk mögött hagytuk és újra fény árasztotta el az útat. Csodás tájakon jártunk, hihetetlen mennyire jók lettek a fényképek a kocsiból lőve is. Az egyik legszebb szakasza az utunknak Aviemore környéke volt, ahol sikerült lejönnünk az autópályáról és az eredeti A9-es utat megelőző úton csalinkázhattunk. Valahogy kicsit Németországra emlékeztetett, a Fekete-erdőre, ez a környék.  Megálltunk fagyizni, mert milyen szülinap fagyi nélkül, otthon nagy meglepetésként képeslapok, virágcsokrok vártak, amik postán érkeztek. Phill ínycsiklandó vacsorát készített és tartottunk egy nagy szülinapi online táncot is, ahol 37-en voltunk. Az este nagy meglepetése, hogy Alison és Isla meglátogatott minket.  Majd az éjszaka során az idei nyár legnagyobb vihara tört ki, Phill egész éjjel fent volt, az ég fehéren világított a villámoktól. A szomszéd f...

Szeretem ezt a kiírást az utakon, hogy ez az út Északnak vagy Délnek vezet. Skóciában meg az a legviccesebb, hogy úton útfélen egy skót tánc címe köszön rád. Egész más a kapcsolatom azt hiszem, a táncokkal, amikor tudom kötni a helyhez, vagy ismerem a szerzőjét vagy éppen a történetet, ami mögötte áll. Na de mi most Északnak mentünk. Hídakon keresztül, a táj megint egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. Magunk mögött hagytuk a hegyeket, drámai tengerpartokat láttunk, kicsi városokat, házakat a semmi közepén, erikával benőtt mezőket, szélerőműveket, homokos tengerpartot, dűnéket.   John O'Groats, ami a legészakkeletibb falu a főszigeten, 1400 km választja el a legdélnyugatibb Lands End-től. Óriási távolság! Nagy élmény volt Phillel a legészakibb ponton lenni, ahová együtt jutottunk el, hátunk mögött a Castle of Mey (remek tánc), előttünk az Orkney szigetek, arra gondolni, hogy pár éve Új-Zélandon a déli szigeten Lumsden volt a legdélebbi pont, ahová eljutottunk....

Invernessben két éjszakát töltöttünk. Nagyon furcsa volt maszkban közlekedni a hotelen belül, de nem volt igazából kellemetlen érzés. És azt hiszem, az volt a legfontosabb, hogy biztonságban éreztük magunkat. Majd 5 hónap után, amit otthon töltöttünk, talán tényleg a nehezebb lépés a kinyitás, mint maga a lezárás volt. Az első este a hotelben vacsoráztunk, de teljesen rendben volt, megnyugtató volt, hogy van egy biztos hely, ahol kiszolgálnak minket. Ez volt az első vacsoránk házon kívül. A város maga nagyon helyes, egy kicsit Budapestre emlékeztetett a sok különböző híddal a folyó felett, várral a hegy tetején, platán illattal, sétáló utcákkal, éttermekkel, csodás naplementékkel. Ami nagyon különlegessé tette az itt tartózkodásunkat, hogy barátaink, John és Paul, Walesből pont ugyanakkor érkeztek Invernesbe, mint mi, így a második estére meg is beszéltünk egy közös vacsorát egy nagyon kellemes kiülős étterembe, a születésnapom előestéjén. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb ajándék, a le...

A legszebb augusztusi hétvége volt, amikor egy régi álmunkat végre megvalósíthattuk. Az A9-es út meghódítása már hosszú ideje ott volt a bakancslistánkon. Erről az útról azt kell tudni, hogy Grangemouthból indul (ahol dolgozom) és visz fel Skócia északi részére. Ez úgy 400 km, ami csak azt mutatja, hogy a brit fősziget óriási. Nem tudom említettem már, hogy Phill sokkal jobban szeret körutakat tenni, mint egyenes oda-visszákat, így nagyon kalandosan a Glencoe völgyön keresztül, majd a Loch Ness mellett vezettünk fel Invernessbe. Az út egyszerűen olyan csodás volt, hogy belőlem a legrosszabb turista énem jött elő és a mozgó autóból fotóztam (próbáltam), hogy megörökítsem a tájat.  Március óta nem voltunk sehol sem, így azért kis szorongással gondoltunk, milyen problémák adódhatnak az utunk során. Hihetetlen hogy ki lehet jönni a gyakorlatból, mi az, amit mindenképp vigyen az ember egy autós kaland túrára. Végül úgy döntöttünk, hogy minimalizáljuk a stresszt, így jó magyar turistához...