ZsóPhill

Egy nagyon hosszú autózás állt előttünk. Először éreztük itt Új-Zélandon, hogy tömeg van. De megérkeztünk végül, hogy az utolsó négy napunkat itt töltsük. Valahogy sejtettem, hogy nem lesz a kedvencünk, kicsit elszoktunk már a nagyvárosoktól, de talán az is hozzájárult, hogy már elkezdtünk lélekben hazakészülni. Próbáltunk lazítani, kenyeret sütöttünk, főztünk, nem kapkodtunk. Auckland Új-Zéland legnagyobb városa, közel másfél millió lakossal. A város 53 már nem működő vulkánra épült. Itt él a legnagyobb maori közösség illetve ázsiai lakosság. Szombaton bementünk a városba, a kikötőnél annyi minden megváltozott, hogy nem volt ismerős érzésem egyáltalán. Nagyon sok kínai bolt, boltos, lakos volt a fő utcán. Mivel kicsit esős volt az idő, úgy döntöttünk az Akváriumot fogjuk megnézni. Ez egyszerűen szuper volt! 1985-ben nyitották meg, az első 7 hét alatt 100.000 látogatója volt. Ez volt a világon az első Akvárium, ahol a víz alatt egy folyosóban közlekedve lehetett a tengeri élőlényeket...

Gyönyörű napsütésben érkeztünk meg a Taupo tóhoz. Ez Új-Zéland legnagyobb felszínű tava (18 km² -tel nagyobb csak a Balatonnál), egy gigantikus vulkánkitörés hozta létre valamikor 26.500 évvel ezelőtt. Ez volt az elmúlt 70.000 év legnagyobb vulkánkitörése, aztán valamikor 180 körül újra kitört, ami még jobban növelte a tó méretét. Ezt a kitörést, a rómaiak és a kínaiak is regisztrálták, mert az ég vörösbe fordult... az elmúlt 5000 év egyik legerősebb kitörése volt. Szóval egy máig aktív területről van szó, forró vízű források fakadnak, geotermikus erőművek fűtik a házakat, a földből lépten-nyomon forró gázok törnek fel. Itt jártam Zsófiékkal 2009-ben, de egész másképp emlékeztem rá! Ahogy megjöttünk, egy gőzhajós (na jó csak replika volt) kirándulást tettünk, hogy megcsodáljunk egy sziklába vésett maori rajzot. Csak 1980 körül készült, de az első maori flotta navigátorát ábrázolja, aki ideirányította Polinéziából őket. A házunk, ahol laktunk gyönyörű kilátással rendelkezett a tóra, m...

Megérkeztünk ide is. Micsoda különbség van a tájban! Hiányoznak a nagy hegyek... Autópályán megyünk, érződik, hogy itt többen laknak. Dél-Angliához hasonló a táj. Ahol lakunk, a semmi közepe. Dombok, istállószag, gyönyörű! Internet sincsen, ami ebben a rohanó világban elég ritka. A legközelebbi nagyváros Cambridge, hihetetlen, hogy a táj is milyen hasonló a brit rokonához képest. Voltunk egy szorosban, ami egy régen beomlott barlangot idézett. Az eredeti szerkezetből mindössze egy kis tető darab maradt, amit Természetes Hídnak hívnak. Ugyanitt láttunk óriás osztriga vázakat a sziklákba kövülve. Vízesés szinte lépten nyomon van, 80% az energiának itt északon is a víz biztosítja. De aznap a fő kirándulásunk Waitomoba vezetett, ahol világító lárvákat lehet nagy számban megfigyelni. Máshol is vannak persze, de a sötétben könnyebb látni. A barlang, mint egy katedrális épült fel, orgonasípokkal, függő cseppkövekkel. Aztán egy csónakba szálltunk és felettünk százával világítottak kéken a lá...

Utolsó kirándulásunkat tettük a szigeten. Arrowtown az úti könyvünk szerint egy hollywoodi díszlethez hasonlítható. A hegyek gyűrűjében fekszik ez a bájos kisváros, ahol még a telefonfülke is sikkes. Amúgy ez is aranylelőhely volt, még ma is találhatsz a folyóban. Queenstown egy Z formájú tó mellett fekszik, ami közel 400m mély. Talán ez adja a különös kék színét. A part mentén, több Gyűrűk ura forgatási helyszín található. Glenlorchy az egyik leglenyűgözőbb. Ahogy a havas hegycsúcsok kibukkannak a semmiből, az olyan, mint egy régóta áhított ajándék a Karácsonyfa alatt. U.i. Alig van internetünk itt az Északi szigeten, de jól vagyunk. Idővel jönnek a bejegyzések!😊 This was our last excursion on the South Island. Arrowtown, as our guide book said, looks like a Hollywood filmset. This little town is sitting in the ring of the mountains, where even the phone boxes have a style. It was a gold rush town, where you can still find some nuggets in the river. Queenstown is lying next ...

Lassan két hete vagyunk úton a Déli szigeten. Ez a világ 12. legnagyobb szigete, 840 km hosszú. Új-Zéland teljes területe valamennyivel kisebb a brit szigetek együttes területénél, de itt mindössze 4.5 millióan élnek, nem 65 millióan. A népsűrűség itt délen 7.4/km², északon 17.9. Az energiatermelés 98%-át vízierőművek szolgáltatják, elképesztő. Hegyek vannak mindenfele az úton.  Egyszer Ausztriában érzem magam, aztán Skócia köszön vissza a tájról. Nem adja vissza egyik képünk se, azt a csodás élményt, hogy körülölelnek ezek a csipkés hegycsúcsok. Ezt látni kell, tényleg. Fura, hogy nem tudok egy helyet megnevezni, hogy na ez igen, ez különleges volt, mert minden, még a legrövidebb vezetés is, gyönyörű! Kiváncsi vagyok, mit ad majd az Északi sziget. Én ott már jártam 2009-ben és hatalmas élmény volt! Most vajon milyen lesz Phillel együtt felfedezni? Alig várom! Addig is pár kép az útról. A Fagyöngy tónál minden mese kellék megvolt! Bolond gomba, naplemente, puha erdei ösvény, kis...

Nagyon vártuk ezt a kirándulást! Ez itt a világ vége, nem hiszem, hogy ennél elérhetetlenebb helyre ezen az úton eljutnánk. A legközelebbi nagyváros négy és fél óra útra van, a legközelebbi kisváros, Te Anau, két órás autózás. Mi itt lakunk Te Anau-tól 20 km-re. Reggel hét után indultunk Milford Soundba, még sötét volt, de legalább láttuk a napfelkeltét! Mesés tájakon mentünk keresztül, bár nem tudtunk mindenhol megállni, mert akkor soha nem érünk oda, azért láttunk tükör tavat, havas hegycsúcsokat, kea madarat. Milford Sound igazából nem tengerszoros, ahogy az angol neve sugallja, hanem igazából egy hatalmas fjordvidék. Mikor Cook kapitány felfedezte, akkor azt hitte ez egy sziget, még másodjára is annak vélte. De a fjord története messzebbre nyúlik vissza. A maorik már 1000 évvel ezelőtt bejárták. Mindent ismertek a szigeten, mert minden dombnak és pataknak is van maori neve. Az első állandó európai lakos 1878-bán költözött ide, egészen 1890-ig egydül volt, majd megnősült... Akkor...

Újabb három napot töltöttünk el, most Wanaka környékén. Valamilyen hihetetlen érzékkel kifogtuk az év legforgalmasabb időszakát, mert egy nagy mezőgazdasági kiállítás volt a városban. Mondanom se kell, hogy ennyi embert összesen nem láttunk eddig, így kimenekültünk a városból és a környéken tettünk kirándulásokat. Olyan jó volna, ha Phill lába nem lenne megsérülve, akkor annyi szép sétát lehetne tenni ezen a mesés szigeten, de most ez van, azért próbáljuk a maximumot kihozni belőle. Voltunk a Gyémánt-tónál, vagyis oda csak én mentem el. A hegy aljában azt írták 10 perc út, hát biztos, hogy több volt annál! De ha már felmentem a hegyre, gondoltam a kilátó pontot is megnézem, ami egy nagyon intenzív hegymenet volt, sok-sok lépcsővel, de nagy élmény volt a hegyek közelében ilyen magasan lenni. Elmentünk a szomszédos nagy tavat (Lake Hawea) is megnézni, egy képet sikerült készítenem, ami visszaadja azt a hihetetlen kék színt, amiről már meséltem. De amit mindenképp szerettem volna látni...

Olyan vicces ez az ország. Az útvonaltervező utasítása a következő szálláshelyünkre így szólt: 280 km-en át kövesse az utat egyenesen, majd forduljon jobbra és az úticél ott lesz. Nehéz eltévedni, mert itt a nyugati partvonalon csak egy út van. De milyen! Megint a kocsiból lövöm a fényképeket, tudom, borzasztó vagyok. De a táj folyamatosan változik. Elhagytuk a gleccsereket, ahol forró forrás is fakadt az út mentén. Hatalmas hegyek között mentünk, hogy a tengerpartra érjünk, ahol a homok legyek mindenkit összecsípkedtek. Találkoztunk magyarokkal, egy egész busznyival! Hihetetlen kék patakok rohannak le a hegyekből, csodás vízeséseket láttunk. Majd elértük a tavakat, a színük a valóságban pont olyan, mintha meghamisították volna a képeslap kedvéért! Wanaka, megjöttünk! This is such a funny country. Our GPS instruction to our next accommodation was the following: 175 miles continue on this road ahead, then turn right and you arrived to your destination. It is hard to get lost, becau...

A Fox gleccser egy félórás autóút. Sajnos Phill térde egyáltalán nincsen jól, pedig még fürdőbe is voltunk, ahol 36, 38 és 40 fokos vízben érezhettük újra a Széchenyiben magunkat. Így a gleccserhez nem is mentünk, hanem helyette ehhez a csodás tóhoz kirándultunk, ahol Phill nyugodtan ücsörgött a kávézóban, amíg én körbejárt am a tavat. A kirándulás idillje sajnos csak pár percig tartott, ugyanis valami úgy belecsípett a térdhajlatomba, hogy még órákkal utána is sajog. De maga a tó a mély kék színével csodálatos. A tökéletes visszatükröződéshez a hajnalt vagy a napnyugtát javasolják, de így is nagyon szép volt. Az erdőben akár 60m-es fenyők nőttek. Apró madárkák röppentek mindenfele. Nem lepődtem volna meg, ha hobbitokat is látok! The Fox glacier is a half an hour drive from here. It is such a shame that Phill’s knee is not good again, though we went to a hot spa, where in the 36, 38 and 40 degree we could have felt ourselves like in the Széchenyi spa in Budapest. So we didn’t go ...

Hihetetlen, hogy a 100. bejegyzéshez értünk! Vannak olvasóink Európában, Ázsiában, Amerikában és Ausztráliában! Összesen több, mint 12000-szer nyomtatok a blog lapjaira. A legtöbben Magyarországról követitek az utunkat, majd Nagy-Britanniából és Németországból. Nagyon köszönjük, hogy olvastok rólunk, néha visszajeleztek, hogy nem kell majd a beszélgetést, ha találkozunk, valahonnan nagyon messziről indítani, hanem koncentrálhatunk majd a jelenre! De addig is, amíg nem találkozunk a menetrendünk. 28/03/2018 Auckland, New Zealand - Budapest, Hungary 10/04/2018 - 17/04/2018 UK - Nagy-Brittania 17/04/2018 - ? Budapest, Hungary This is unbelievable that we reached our 100th blog note. We have readers in Europe, Asia, America and in Australia. All together more than 12000 times you press on the pages of the blog. Most of you are following us from Hungary then from the UK and from Germany. We would like to thank you that you are reading about us, sometimes giving us feedbacks, that...

170 km-es út várt ránk másnap. Hokitikában láttunk igazi kiwit! Ezek éjjeli jószágok, nagyobbak egy tyúknál, de nagyon viccesek, ahogy fel alá rohangásztak, különösképp a nőstény. Ugyanitt 100 éves angolnákat is bemutattak, akiket etetni, sőt simogatni is lehetett. Az angolnák élet ciklusa elég különös, a nőstények közel 100 éves korukban nekivágnak egy 5000km-es útnak a tengeren, hogy a petéiket kibocsájtsák, majd rövidesen elpusztulnak. Az új generáció meg megkezdi útját vissza az édes vizekbe. A Ferenc József gleccser mindig is érdekelt, hogy viseli valami az ő nevét ilyen távol Európától. A felfedezője 1865 adta a császár tiszteletére ezt a nevet. A gleccser maga a leggyorsabban folyó a világon, napi 1,5-7m is megtesz. Sajnos egyre tűnik el, húzódik vissza az évek során. Ma már csak helikopterrel lehet biztonságosan megközelíteni. Na de milyen érzés itt a hegy lábánál a gleccsert csodálni? Mintha csak egy csodás poszter előtt állnánk! Next day there was a 170km trip in front...

Ez egy olyan hihetetlen dolog, hogy az idő meg a tér hogy összefügg! Hana és Victor Thaiföldön voltak szomszédaink. Január közepén elbúcsúztunk, hogy folytassuk a megtervezett útjainkat. És most itt Új-Zélandon, itt vagyunk, csak mint Koh Tao-n, újra együtt, mintha mi sem történt volna! Nagyon jó volt újra találkozni, megosztani az élmenyeinket, a vacsorát, a házunkat, a kenyérsütést. Még táncolni is eljöttek velünk, ahol nagy meglepetésünkre Phillt harmonikával várták, én meg taníthattam egy táncot. Azt mondták az óra végén, hogy csak úgy árad belőlem a tánc szeretete! This is such an incredible thing, that the time and space is connected. Hana and Victor were our neighbours in Thailand. In the middle of January we said goodbye (or may see you again) to continue our planned trips. And now in New Zealand we are here again together as in Koh Tao as nothing would have happened in the meantime. It was so great to meet again, to share our experiences, our dinner, our house and our ...

A következő kirándulásunk a Palacsinta Sziklákhoz vezetett. (Be kell valljam, tartottunk egy pihenő napot előtte, hogy kicsit feltöltsük az energia készleteinket.) Hogy hogyan alakultak ki ezek a palacsintára emlékeztető mészkő formációk, az máig vita tárgya a geológusok körében. Az én verzióm az elmaradt palacsinta bulira vezethető vissza... az övék a tengerfenék kiemelkedésére! De nagyon különleges, érdemes megnézni. Our next excursion went to the Pancake Rocks. (I have to say, we had a resting day before to fill up our energy tanks.) The way how these limestone pancake shaped rocks were formed is still an argument between the geologists. My version is based on a cancelled pancake party… their is on the uplifting of the seabed. But it is very special, it is worth a visit.

Jelentős dolog történt velem, az egyik legvagányabb dolgot láttam egész életemben! A Diszkó-mata Christchurch belvárosában található, azon a területen, ahol a földrengés a földdel tett mindent egyenlővé. Két dollárért, kb 350 Ft, fél órára tied a tánctér! A régi mosógép fedelét, ha felemeled már csatlakoztathatod a lejátszód és indul a buli, szól hangosan az ének és látszódnak a fények! Mondtam Phillnek, ha még egy estét itt lennénk, itt ropnánk a táncot! Such a remarkable thing happened with me, I saw one of the coolest thing ever! The Dance-O-Mata is situated in the inner city of Christchurch, in the area where the earthquakes made everything even with the ground. For 2 dollars, around 1 pound, for a half an hour you are the owner of the dance floor! If you lift the lid of the old washing machine you can connect your device and the party starts, loudspeakers and disco ball completes the experience. I told Phill, if we had stayed one more night here, we would have danced here...

Pontosan ettől tartottam, hogy itt ezen az úton már nehéz lesz mindig a blogot vezetni. Minden nap annyi új élmény ér bennünket, de talán kis késéssel be tudom hozni a lemaradásomat. Megérkeztünk Új-Zélandra! Közel két hetet töltünk a déli szigeten, majd az utolsó tíz napunkat az északin. Az utazás mint mindig rettenetesen fárasztó, az időeltolódás két óra volt Melbourne-höz képest. Hajnali fél háromkor kerültünk ágyba, de szerencsére Phill olyan szobát foglalt, ahonnan csak délben kellett kijelentkezni. Christchurch, nem akartam itt lenni. Olvastam róla, hogy a 2010/2011-es földrengések szinte a földdel tették egyenlővé a belvárost. Féltem, mit fogunk látni. De mikor a főtérre értünk, egyszerűen olyan remek hangulat volt, hogy zavartan néztem körül, biztos jó városban vagyunk? A téren megkepő módon nagy tér volt. Szólt egy színpadról a zene, mindenféle nép ücsörgött, beszélgetett, kóstolgatta a különféle nemzetek ételeit. Közösségi teret építenek itt. Nem bankokat és bevásárló közpo...

Egyszer mindennek eljön a vége. Ez a kaland is lezárult és egy újabb felé haladunk. Ausztráliának egy kis szeletét ismerhettük meg, de még olyan sok mindent lehetne megnézni. Az biztos, hogy egy hónapnál rövidebb időre nem érdemes jönni, de ugyanakkor elgondolkodtunk, vajon megéri-e ennyit vezetni. Lehet jobb csak helyileg vezetni és a nagy távolságokat repülővel megtenni. Figyelni kell esős vagy szárazévszakban utazol, fel vagy-e mindenre készülve, ha a bozótba mész a terepjáró tartalék alkatrésztől, a szatellit telefonig. Hogy a vízből krokodil les rád vagy gyilkos medúzák. Mérges pókok és kígyók... Meg kell tervezni az utat, de amikor itt leszel, az nagyon különleges lesz! Csak úgy, mint az utolsó napunk. Látni a nagy óceáni út csodás partjait, koalákat a fán az utcán, hallani őket az éjszaka közepén, kimenteni a tengerpartról, nem mindennapi élmény. Ha visszajövünk, Sydney és Tazmánia biztos a listánkon lesz. A többit meg meglátjuk! Once everything comes to the end. This...

1956-ban került megrendezésre az első Olimpia a déli féltekén, Ausztráliában, Melbourne-ben. A láng azonban ugyanúgy Görögországból indult. Emlékszem több évvel ezelőtt gondolkodtam a dolgon, hogyan vitték a lángot a tengeren át? A fejemben az a kép alakult ki, biztos hajón és valaki folyton futott vele! De nem! Repülővel érkezett Athénból Cairnsbe, hogy elkezdődjön a leghosszabb futás a modernkori olimpiák történelmében. 4600 km-t tett meg a láng 13 éjjel és 14 nappalon keresztül. Minden futó legalább egy mérföldet futott vele, hét percen belül teljesítve azt. Aztán a láng megérkezett Melbournebe és magyar csapat is ott volt. Micheal mesélte, emlékszik a vízilabda döntőre Magyarország és Szovjetunió között, hogy a meccs végén piros volt a víz... de mi nyertünk! Viszont, amit nem tudtam, hogy ebben az évben Magyarország az éremtábla negyedik helyén végzett közvetlenül Szovjetunió, USA és Ausztrália mögött! Egyszerűen dagad a keblem a büszkeségtől! 2000-ben Sydney felé a láng meg a v...

Az utolsó napunkat aktívan töltöttük Melbourne-ben, Phill búvárkodott, én sétáltam Flinders környékén. Phill látott egy óriás ráját, ami aztán bearanyozta a (születés)napját. Este táncolni voltunk, ahol megint taníthattam egy táncot. Érdekes, hogy mennyien küzdenek itt is azzal, hogy nincs utánpótlás, de rengeteg a kifogás is... Remélem, hogy sikerül majd valamit kipróbálniuk azokból a módszerekből, amik Budapesten anno olyan jól működtek. Aztán útnak indultunk az utolsó kirándulásunkra a 12 Apostolhoz. Ez egy közel 300 km-es autózás volt, hogy elérjük ezt a részét a tengerpartnak, ami folyamatosan formálódik a szél és a víz hatására. Ezt a nevet amúgy azért kapták, hogy valamivel jobban felkeltsék az emberek figyelmét, az ezt megelőző neve a Koca és a Malackák voltak.😊 Nagyon turisztikai, de lenyűgöző volt. Épít és rombol a természet, de a végeredmény csodálatos. Extra: Koala beszéd - Koala's growling Our last day in Melbourne was very active. Phill went for diving an...

Megérkeztünk ide is. Lassan a végéhez érünk az ausztrál résznek, de ez csak egy újabb kaland kezdetét jelöli. Nem vagyunk már 100%-on, de megyünk és próbáljuk felfedezni ezt a várost is. Melbourne-ben is közel 4 millióan élnek, de ez a város is annyira szét van terülve, hogy nem úgy érzékeljük a tömeget, mint mondjuk Budapesten. A belvárosban egy ingyenes villamoszóna és egy turista nosztalgiavillamos van kialakítva, ami nagyon kényelmessé teszi a nézelődést. Vannak itt is felhőkarcolók, de klasszikus európai stílusú épületek is. Sok a kiülős étterem. Az ősz lassan beköszönt, már sárgulnak a nem örökzöldek levelei. És itt élnek Rékáék, akivel általános iskolába jártam együtt. Abban teljesen egyetértettünk, hogy a Facebook nem a legtökéletesebb dolog a világon, de hogy nélküle nem ülnénk egy kanapén és beszélgetnénk az idevezető útjainkról, ami ide vezetett, az álmok megvalósulásáról, hogy bizony létezik, hogy valamit nagyon szeretnénk és azért mindent beleadunk, a szakma becsületér...

Micsoda út áll mögöttünk és ugyanakkor mintha alig mentünk volna. Ausztrália hatalmas, sőt még annál is nagyobb. Az utunk erdőkön, mezőkön, szőlő ültetvényeken vezetett keresztül, mire újra elértük a tengerpartot. A víz hőmérséklete, hogy úgy mondjam friss. De láttunk szörfösöket hullám lovagolni. Voltak koalák, echidna, ami egy ormányos sünihez hasonlít leginkább, papagájok, hangos kookaburrak, kengurúk és óriáshangyák. A következő állomásunk Metung volt, ahol Alan és Mary vendégszeretetét élvezhettük. Alan Phill anyukájának a bátyja, más szóval a nagybátyja, akinek a fiát, Johnt és családját Vietnámban meglátogattuk. Előkerültek a családi fotóalbumok és megkezdődött az időutazás 50 évvel ezelőttre. Egy korba, amit mi már nem ismerünk, de ugyanúgy megtörténhet ma is. Egy fiú elindul, hogy a világ másik felén telepedjen le, a család könnyekkel búcsúztatja, pedig látjuk még egymást! Vajon miért van sok családban, hogy kivárjuk az utolsó pillanatot az érzelmeink kifejezésére? Vajon bi...