Északon, az első napok - On the North, the first days
Megérkeztünk ide is. Micsoda különbség van a tájban! Hiányoznak a nagy hegyek... Autópályán megyünk, érződik, hogy itt többen laknak. Dél-Angliához hasonló a táj. Ahol lakunk, a semmi közepe. Dombok, istállószag, gyönyörű! Internet sincsen, ami ebben a rohanó világban elég ritka. A legközelebbi nagyváros Cambridge, hihetetlen, hogy a táj is milyen hasonló a brit rokonához képest.
Voltunk egy szorosban, ami egy régen beomlott barlangot idézett. Az eredeti szerkezetből mindössze egy kis tető darab maradt, amit Természetes Hídnak hívnak. Ugyanitt láttunk óriás osztriga vázakat a sziklákba kövülve. Vízesés szinte lépten nyomon van, 80% az energiának itt északon is a víz biztosítja.
De aznap a fő kirándulásunk Waitomoba vezetett, ahol világító lárvákat lehet nagy számban megfigyelni. Máshol is vannak persze, de a sötétben könnyebb látni. A barlang, mint egy katedrális épült fel, orgonasípokkal, függő cseppkövekkel. Aztán egy csónakba szálltunk és felettünk százával világítottak kéken a lárvák.
Másnap Tauranga-ba mentünk táncolni. Útközben Rotoruaban az erősen tojásszagú gyógyvízben áztattuk hab testünket. A fürdőt két forrás táplálja, minden medence minimum 38-42 fokos, de az egyik olyan forró volt, hogy megégette a lábamat. Én megmerítkeztem a kortalan gyönnyörűség forrásában, rám se fogtok ismerni, ha hazaérünk. A ruhánk, a bőrünk, viszont még mindig a fürdőt idézi…
Nagyon kedves csoport volt Taurungaban. Mindenki jött beszélgetni velünk, de hát megint mi voltunk a fiatalok. Templomban, ahol táncoltunk egy nagyon vidám felirat volt:
Köszönjük az ételt, nyam-nyam,
Köszönjük a barátokat, jól érzem magam,
Köszönjük a madarakat, akik nekünk dalolnak,
Áldjon meg az Isten, mindnyájótokat! Ámen. 😉
We arrived to here as well finally. What a difference is in the landscape! I miss the big mountains... We are driving on a motorway, you can feel that more people is living here. The land looks like a bit in South-England. Where we are staying is the middle of nowhere. Hills, smell of the stalls, amazingly beautiful! There is no internet at all, which is a bit unique in this rushy worlds. The closest town is Cambridge, it is interesting how similar the landscape to the British one.
We went to a gorge, which was a remembrance of a collapsed cave. From the original structure only a small roof remained , which called Natural Bridge. Here around we saw giants oyster shells in the rocks. There are so many waterfalls everywhere, 80% of the energy here on the North as well ig given by hydropower.
But our main excursion on that day was to Waitomo, where you can see glowworms in the caves. Of course you can see them other places as well, but in the cave it is dark always. The cave has a hall called the Cathedral, it had organ pipes and standing stalactites. Then we get in a boat and we saw the hundreds and hundreds shiny blue lights.
The next day we went to Tauranga for dancing. On our way we went to Rotorua to treat our body in the egg smell water. The spa had two springs, all the pools were at least 38-42 degree, but one of them was so hot, that it burned my feet. I was diving in the spring of the ageless beauty, you will not recognise me, once we back at home. Our clothes and our skin are still have the smell of the water though...
There was a lovely group in Tauranga. Everybody came to to talk to us, but still we were the young ones. In the church hall, where we danced there was this very cheerful sign:
Thank you for the food we eat, yum yum
Thank you for the friends we meet, such fun
Thank you for the birds that sing-a-ling-a-ling
Thank you God for everything, AMEN 😉
Voltunk egy szorosban, ami egy régen beomlott barlangot idézett. Az eredeti szerkezetből mindössze egy kis tető darab maradt, amit Természetes Hídnak hívnak. Ugyanitt láttunk óriás osztriga vázakat a sziklákba kövülve. Vízesés szinte lépten nyomon van, 80% az energiának itt északon is a víz biztosítja.
De aznap a fő kirándulásunk Waitomoba vezetett, ahol világító lárvákat lehet nagy számban megfigyelni. Máshol is vannak persze, de a sötétben könnyebb látni. A barlang, mint egy katedrális épült fel, orgonasípokkal, függő cseppkövekkel. Aztán egy csónakba szálltunk és felettünk százával világítottak kéken a lárvák.
Másnap Tauranga-ba mentünk táncolni. Útközben Rotoruaban az erősen tojásszagú gyógyvízben áztattuk hab testünket. A fürdőt két forrás táplálja, minden medence minimum 38-42 fokos, de az egyik olyan forró volt, hogy megégette a lábamat. Én megmerítkeztem a kortalan gyönnyörűség forrásában, rám se fogtok ismerni, ha hazaérünk. A ruhánk, a bőrünk, viszont még mindig a fürdőt idézi…
Nagyon kedves csoport volt Taurungaban. Mindenki jött beszélgetni velünk, de hát megint mi voltunk a fiatalok. Templomban, ahol táncoltunk egy nagyon vidám felirat volt:
Köszönjük az ételt, nyam-nyam,
Köszönjük a barátokat, jól érzem magam,
Köszönjük a madarakat, akik nekünk dalolnak,
Áldjon meg az Isten, mindnyájótokat! Ámen. 😉
We arrived to here as well finally. What a difference is in the landscape! I miss the big mountains... We are driving on a motorway, you can feel that more people is living here. The land looks like a bit in South-England. Where we are staying is the middle of nowhere. Hills, smell of the stalls, amazingly beautiful! There is no internet at all, which is a bit unique in this rushy worlds. The closest town is Cambridge, it is interesting how similar the landscape to the British one.
We went to a gorge, which was a remembrance of a collapsed cave. From the original structure only a small roof remained , which called Natural Bridge. Here around we saw giants oyster shells in the rocks. There are so many waterfalls everywhere, 80% of the energy here on the North as well ig given by hydropower.
But our main excursion on that day was to Waitomo, where you can see glowworms in the caves. Of course you can see them other places as well, but in the cave it is dark always. The cave has a hall called the Cathedral, it had organ pipes and standing stalactites. Then we get in a boat and we saw the hundreds and hundreds shiny blue lights.
The next day we went to Tauranga for dancing. On our way we went to Rotorua to treat our body in the egg smell water. The spa had two springs, all the pools were at least 38-42 degree, but one of them was so hot, that it burned my feet. I was diving in the spring of the ageless beauty, you will not recognise me, once we back at home. Our clothes and our skin are still have the smell of the water though...
There was a lovely group in Tauranga. Everybody came to to talk to us, but still we were the young ones. In the church hall, where we danced there was this very cheerful sign:
Thank you for the food we eat, yum yum
Thank you for the friends we meet, such fun
Thank you for the birds that sing-a-ling-a-ling
Thank you God for everything, AMEN 😉
Comments
Post a Comment