ZsóPhill

Gyere, mondok Neked egy történetet! A Hét Nővér meséjét. A hét nővér útnak indult, nyugatról keletre mentek. Keresték a vizet szűk résekben, gyógyították magukat a bozót bűvös leveleivel. Ismerték az utat a sivatagon keresztül. De nyomukban járt a varázsló Wati Nyiru. Hol széllé változott és belekapott a hajukba. Kígyóként félelmet keltett. Viszont emberként csak a társaságukat kereste és vágyott a szerelemre. A hét nővér hol kikacagta, hol jajveszékelve keresett menedéket barlangokban, a bozótban, majd mikor már nem volt más menedék felszálltak és a csillagos égen rejtőztek el. Ma is ott látod őket a Fiastyúk csillagképben, a varázsló meg az Orion alakjában próbálja utolérni őket. ***** Kiállításra mentünk Canberraban, az Álomútra. Ez egy nagyon megfoghatatlan téma nekem... Az álmodás az ausztrál őslakos lét minden elemét áthatja. Álomidő téren és időn túl létező hely, ahol a múlt, jelen és jövő egyetlen egészben egyesül. A törzs tagjai ebbe a másik univerzumba álmaikon keres...

Ausztrália fővárosa Canberra. Nem Sydney, sem Melbourne. Annak idején, úgy döntöttek az ország belsejében, a bozótban, létrehozzák mesterségesen ezt a várost, amit ma 500 ezren laknak. Azt hiszem, nagyon nagy erőfeszítés kellene hozzá, hogy itt éljek. Valahogy hiányzik egy kis meghittség a városképből. Hatalmasak a terek, de nagyon üresek. De lehet csak mi nem találtuk meg, amit kerestünk. Ami viszont tetszett, a nagy tó a város közepén. A rengeteg bicikli út. A parkok füvén legelésző kengurúk és a körös-körül bóklászó papagájok. Van egy oszlop park, ami minden oszloppal emléket állít mindazoknak, akik életüket vesztették a tengeren az úton Ausztráliába, ami nekik a megváltást jelentette volna, most nyughelyük... De a legjobb a tánc volt. Sok ideje már, hogy nem tartottam órát, de Jenny meghívásának köszönhetően újra Phillel együtt dolgozva tanítottam. Nagyon kedves csoport volt, három szett, korban és tapasztalatban is vegyesen, de mindenki nagyon ügyesen vette a táncokat (http://...

1. Ausztrália (Oz, Aussie) a rövidítések országa. Mindennek van rövid verziója, ebben eléggé hasonlít a magyar nyelvhez. De akkor vajon Sydneynek mi a rövidítése? Az a monda járja, hogy a francia S(ain)t Denis-ről kapta a város az immár rövid nevét. 2. Cook kapitány, mikor a 18 század végén partot ért, úgy vélte igen, ez a hely tökéletes lesz városalapításra. Választása a Botany-öbölre esett, mert a botanikus jóbarátja, Joseph Banks, teljes transzba esett az itt található növényvilágtól. A problémát csak az okozta, hogy se édesvíz, se kikötésre alkalmas mélyvíz nem volt. Így amikor Phillip kapitány megérkezett, hogy a Cook által megjelölt helyen a várost megalapítsák, felkiáltott! Vajon mit szívtak ezek! Így kicsit arrébb hajózott és megtalálta a mai Sydney helyét. 3. 24 óra elteltével a franciák egy flottája is befutott, akikkel békés elbeszélgetés után arra jutottak, hogy a franciák továbbmennek. 4. A 19. század elején közel 165.000 elítéltet szállítottak Ausztráliába. Ezek csupán...

Visszatértünk Sydneybe öt napra, amit Phill másodnagybátyjával Michaellel és feleségével Tinaval töltöttünk. Ezt a kifejezést, hogy másodnagybáty meg kellett néznem az interneten. Szóval Phill anyukájának az unokatestvérénél voltunk és remekül éreztük magunkat. Csodálatos helyen laktunk a Mosman városrészben. Én a magam részéről rengeteg újat tanultam, mert Michael egy nagy mesélő. A városban talán kevesebbet nézelődtünk, de nagyon jó volt ennyi ideig nem folyamatos mozgásban lenni. Én a gasztronómia területén is nagy utazást tettem, mert sok olyan ételt kóstoltam meg, amit előtte nem vagy csak talán egyszer régen ettem. Ilyen volt a bárány kotlett, a perzsa lebna, ami egy friss krémsajtra hasonlít, a mangó és a maracuja és a koriander. Tényleg nem egyszerű új ízeket megismerni, de megér egy próbát biztosan, főleg ha azt az ételt szeretettel készítik. Ami Michaelt és Tinat illeti, nagyon aktív életet élnek 70 felett is. Ami viszont a legjobb a nyitottságuk, mosolyuk, befogadásuk. Phi...

A legemlékezetesebb kirándulásunk maradt a legvégre, azt hiszem. Nem mehettünk el anélkül, hogy a tazmán ördögöt nem láttuk. A park, nem állatkert volt. Sokkal inkább egy nyitott iskola, ahol megismerkedhetünk az itt élő állatok mindennapjaival testközelből. Azt hittük egy órát leszünk itt maximum, de két óra után úgy jöttünk el, hogy tudtunk volna még maradni. Nagyon jól volt megcsinálva, hogy minden fél órában más előadás, bemutató, interakció volt. Nem volt se tömeg, se sietség. Az első program a kengurú etetés volt. Hangosan, szívből kacagtunk, mikor ezek a különleges lények a kis mancsukkal fogták a kezünket, hogy kinyalogassák a tápot belőle. Nem harapnak, csak csipkedik a füvet, ami emiatt olyan, mintha egy golfpályán lennénk. Amit nem tudtam, hogy folyamatosan terhesek a nőstények. Még a zsebben fejlődik a baba, mikor már a méhében ott az újabb embrió. Amint a másik elhagyja a zsebet, már jöhet is a következő. Ezután mentünk ördögnézőbe. Gyakorlatilag ez a kiskutya méretű ör...

Ezt a napot úgy indítottuk, hogy ömlött az eső, úgy éreztük a szél mindjárt elviszi a tetőt a fejünk felől. Ez volt a Valentin-nap kezdete, vagy ahogy mi referáltunk rá a 10 hónapos házassági hónapfordulónk. Hihetetlen, hogy tíz hónapja volt az esküvőnk! Sokkal hosszabb időnek tűnik, mert annyi minden történt velünk. Tazmánia ezen a napon teljesen Skóciát idézte! Volt tavasz, nyár, ősz és tél egy napon belül, a hegyekben havazás is volt! Ez a tazmán nyár!😊 A Tazmán-félszigetet vettük irányba és olyan szerencsénk volt, mert az eső elkerült bennünket. Útközben rengeteg természeti látnivaló volt. Az egyik legérdekesebb az "illesztett járólapok" voltak. Ez a ritka, mesterségesnek tűnő jelenséget a repedésekbe jutó sókristályok növekedése hozza létre. Láttunk még ezen felül egy boltívet és egy másik "bálna orrlyukát", bár ez kevésbé volt látványos, mint a múltkori Bicheno-nál. Ahogy az erdős hegy-völgyes utakon mentünk, mindenfelé postaládák sorakoztak az út mentén. ...

Újra elindultunk egy hosszabb útra, hogy áttegyük a székhelyünket Richmondba. Tazmánia nagyon békés hely. Itt az út mentén arra hívja fel a figyelmedet a tábla, hogy vigyázz wallaby, pingvin vagy épp tazmán ördög jöhet keresztül. Nagyon sokan lakóautóval mennek körbe a szigeten, ez egy másik életforma. A part mellett gyönyörű öblök vannak, Swansea-nál tettünk egy rövid sétát a partmenti ösvényen. A napunk fő programja viszont a tánc volt Oatlands-ben. Nagyon jó volt újratalálkozni a csoport egy részével, mintha mi is állandó tagok lennénk, úgy éreztük! Phill megint zenélt Iain-nel, én meg szokás szerint bolondoztam! Volt három párosos tandem jobbkéz-balkéz, a helyi szélmalomra utaló pörgős-forgós tánc. Táncoltam egy 12 éves kislánnyal, mintha csak otthon Julkával bohóckodtunk volna! De a sok vidámság picit meg is nehezíti az elbúcsúzást, hiszen ki tudja táncolunk-e még valaha... Fura látni, hogy minden csoport küzd az utánpótlással, de azt hiszem, csak nyitottnak, befogadónak kell m...

Még csak a harmadik napunk, de máris olyan érzés, minta sokkal régebb ideje lennénk itt. Ma Phill búvárkodni ment Bichenoba és én is vele mentem, hogy amíg ő a tengeri sárkánnyal (https://en.wikipedia.org/wiki/Common_seadragon) barátkozott, addig én a tengerparton egy kirándulást tettem. A szállásadónk mondta, hogy itt a parton van egy hely, amit úgy hívnak, hogy a "bálna orrlyuka". Itt a tengeri hullámok megtörnek és ahogy a bálna kifújja a vizet, úgy tör fel a víz a sziklából. Nagyon szép volt az ösvény, hatalmas sziklákon lehetett keresztülmenni, a nap csak úgy sütött. Mikor mindketten végeztünk, észak felé mentünk és a legcsodálatosabb tengerpartokon voltunk. Fehér homok (tudtad, hogy a papagájhal megeszi az elhalt korallt és ami emésztés után kijön belőle, az a fehér homok?), azúrkék tenger, vakító kék ég. Ilyennek képzeltem a trópusokat, de kiderült nem is ott, hanem itt kell keresni ezt a földi mennyországot. A kifújás - The blow out Éneklő homok - Sin...

Egy gyönyörű nap virradt ránk. Vasárnap. Az igazolt lustálkodás napja. Hát nem egészen így volt, mert a szállásunkon 7.30-8.30-ig meg kellett jelennünk a reggelin. Ez a tazmán út nem az alvásról szól, az biztos.😊 Miután újra becsomagoltunk, elhatároztuk, hogy kicsit körülnézünk a városban, de nem volt olyan sok látnivaló. De hallottunk róla, hogy van egy szoros a város szélén, amit érdemes megnézni. És ekkor megint a tegnapi élmény, csörög a telefon. Tony és Bev meginvitált minket egy közös kirándulásra a szorosba, amihez az ösvény mellesleg az utcájuk végéből indult. Az eddigi legszebb kirándulásunk volt. A folyó, ami most békésen folyt alattunk, az esős időszakban teljesen megvadul és törmeléket, fatörzseket sodor le a hegyről. Azt mesélték, ahol aznap is úszkáltak az edzett férfi emberek, ott akár 100m mély is lehet a folyómeder, a hőmérséklet hmmm biztos nem volt túl meleg. Az időjárás egész évben kellemes Launcestonban (kb olyan szélességi körön található, mint Róma). Télen rit...

Jó, kicsit elvesztettük a fonalat. Próbálunk néha egymásnak ellenőrző kérdéseket feltenni, ma szombat van? Ma utazunk repülővel? Ma itt alszunk, vagy utazunk tovább? Szerencsére eddig egyikünk legalább mindig képben volt, így még tudjuk követni a menetrendünket, de ez egyre nehezebben megy. Itt Ausztráliában a legtöbb szállásról reggel 10-ig ki kell költözni, ez eléggé behatárolja a napunk indítását. Hobart nagyon tetszett mindkettőnknek. Valahogy pont jó volt benne minden. Voltak szép régi házak, verandák, szépen felújított épületek. A parkban vidám zene szólt, amit a közönség tapssal jutalmazott. Szombat lévén hatalmas piac volt a városban. Sátrak százai bukkantak fel és olyan más portékákat árultak, amit Európában már megszokhattunk. Volt minden a selyemruhától a virágokon át a lekvárokig. Phill nem nagyon bírja ezeket a tömegrendezvényeket, de valahogy ez is olyan nyugisabb volt, mint általában, például nem volt lökdösődés. Senki sem rohant, csak hagytad magad sodródni. Nem mentü...

Ez egy hosszú nap volt. Nagyon hosszú. Cairnsből először Sydneybe, majd Sydneyből Hobartba repültünk. Mindössze 3+2 órás repülőút és egy óra időeltolódás volt! Távolságban olyan, mint Budapestről a Kanári-szigetekre repülni. Az úton idefele nagyon nagy élmény volt a repürőből látni a Nagy Korallyátonyt, ami egyébként állítólag az űrből is látszik. Nem hiába, hiszen több, mint 2000km-en keresztül húzódik. Ami a zátonyok kifehéredését illeti, Phill látta, hogyan néz ki, amikor él és milyen, amikor már nem a korall. A tenger hőmérsékletének emelkedése a korallban élő, színt adó komponenst érinti először, ez távozik mélyebb vizekbe, ha túl meleg van. Viszont ha 3 hónapon belül visszatér, akkor nem pusztul el a korall! Illetve azt is hallottuk, hogy képesek újrafejlődni, de ezért nekünk, embereknek, sokat kell tenni. Aztán mikor már Tazmánia felett repültünk, az tűnt fel, hogy milyen zöld, amit látunk. Ez a sziget területében kétharmada Magyarországénak, de mindössze félmillióan lakják. A...

Vannak olyan napok, amik igazán pompásan sikerülnek. Ilyen volt ez a kirándulásunk a Atherton-i felföldre. A Nagy Vízválasztó hegység a leghosszabb vonulat az egész földön, itt könnyedén felmentünk a kanyargós utakon 1000 méter felé. Maga a fennsík, ahol mi jártunk 800 méter magasan volt. Láttunk óriási Kauri fákat, amik ősei  anno a dinoszauruszok világát tarkították. Függő füge fát, ami élősködőként telepszik a gazdafára, majd mikor az elkorhad, akkor ez a szinte lebegő fa marad vissza. Az esőerdőben olyan hangzavar volt, fel is vettem videóra, hogy hallhassátok! Voltunk egy tónál, ahol akkora lepkék voltak, hogy az valami bámulatos volt. Elmentünk egy tehenészetbe, ahol a teheneket ringlispilen fejik, tudják a dolgukat, megvárják, hogy szabad "kabin" jöjjön, bemegy a soronkövetkező, a tehenész rácuppantja a fejőcsövet és már forog is tovább a ringlispil. Amikor lejár a menet, akkor meg kifarolnak és jöhet a következő. Bámulatos volt! Kicsit fura itt Ausztráliában, hogy...

Cairns környékén sok minden látnivaló van. Két Világörökség része látványosság is van, az egyik természetesen a Nagy Korallzátony, a másik az Nedves Trópusi Esőerdő. Az erdőkben itt sok olyan növényt találhatunk, amik zavartalanul fejlődhettek az elmúlt évmilliók során, különleges az élővilág. Itt a kengurú-wallaby, cassowary-nagytestű madár kerülhet elénk szinte bármikor. Kacskaringós utakon megyünk fel a hegyre, nincsenek sokan az utakon, de meglepően sok a teherautó. Vízesések, kilátó pontok, eukaliptusz fák szakítják meg a sűrűn növő növényzetet. Aztán egyszer csak furcsa halmokra leszünk figyelmesek. Mintha egy hatalmas állat állna a mezőn. De van belőle kicsi, csúcsos, masszív. Termeszvárak! Itt a környéken főképp cukornádat termesztenek, de érdekes látványt nyújt a mangóültetvény is, ahol egy kis borászat is működik! Semmi szőlő, csak mangó, de mégis nagyon hasonló az élmény. Amikor egésznap csak ömlött az eső (éves szinten 2000mm eső esik, ebből 108mm hullt aznap), akkor se...

Újabb költözés után a Trinity Beach-en töltünk öt napot. Csodás lakásunk van, egyből otthon éreztük magunkat, ahogy beléptünk. Azt hiszem, ez is azt mutatja, hogy nagyon várjuk már, hogy valahol letelepedjünk. Olyan más nem böröndből élni, nem kerülgetni egymást, főzni saját magunknak. A legviccesebb az volt, amikor ezek a kis kengurú wallaby-k beugráltak a kertbe. A tengerpartra mikor lementünk, először szembesültem vele, hogy itt tényleg komolyan kell venni a medúzaveszélyt (és a krokodilt is). Nem lehet csak úgy belesétálni a vízbe, mint bárhol eddig tettük. Egy védőháló veszi körül a biztonságos fürdőszakaszt. Itt a tenger legalább 29 fokos volt. Hatalmas hullámok és a gyerekek hatalmas kacagása töltötte be a strandot. Kicsit feljebb a sétányon itt is a múltra elmékeztető táblák állnak. Fura látni, hogy itt is volt hatása a háborúnak. Itt ezen a strandon gyakorlatoztak a katonák partraszállást, tesztelték a mentőmellényeket, meneteltek, mielőtt távoli országokba kerültek, de ugy...

Szeretem a botanikus kerteket. A fákat, virágokat, madarakat. Jó itt egyedül csak andalogni, nézelődni, senki mást fenntartani, hogy még erről is készítenék egy képet, ha nem bánod. Itt egy nedves esőerdőben vagyunk, hogy mi a különbség a száraz (ami Thaiföldön volt) és a nedves között, azt még nem sikerült kiderítenem. Arra gondoltam, lehet ha a meleg időszakban van az eső, akkor az a nedves és ha a meleg száraz időjárással párosul, akkor az a száraz? De ami biztos, rengeteg a zöld. Jártam sós vizű lápban, láttam tyúk-pulyka méretű madarakat, amik óriás buckákat (5-7m átmérőjű!) építenek a tojásaiknak. Lenyűgözött a különféle fatörzsek látványa, a piros virágok, a sós vízben megélő növények, hogy egy pillanatra én is átélhettem, amit Cook kapitány idejében az első két botanikus érezhetett, mikor pár hét leforgása alatt 30 ezer új fajt  regisztráltak ebben az új világban. I love botanical gardens. The trees, the flowers, the birds. It is so nice to wondering around on my own...

Megérkeztünk Cairnsbe. Csak, hogy érzékletes legyen milyen messzire vagyunk Sydneytől, három óra repülő út volt, ami kb olyan, mint elrepülni Budapestről Dublinba. Fura volt nagyon, hogy (itt is) az az érzésem volt, minta üres lenne a város. Pedig 160 ezren lakják. Igazából az lehet a valószínűbb magyarázat, hogy a helyiek nem sétafikálnak a városban a legnagyobb hőség idején, a turisták meg a Nagy Koralzátonynál vannak.😊 Phill is így tett, egy két és fél napos búvártúrára indult én meg egyedül vágtam neki felfedezni Cairnst. Mielőtt eljöttünk Sydneyből, kicsit megijesztettek, hogy nem jókor jövünk. Miért, kérdeztük? Mert forróság van (33 fok) és a halálos csípést okozó medúzák időszaka van. A meleggel talán megbírkózunk, gondoltam, mert eddig se volt hideg, a medúzákról meg Phill megnyugtatott, hogy minden rendben lesz (védőruha a merüléskor). Kellett már ez a kis idő szerintem mindkettőnknek, hogy kicsit külön a saját dolgainkkal foglalkozzunk, hogy annál nagyobb örömmel várjuk ...

Ide is megérkeztünk. Nagyon fura ennyit utazni, mert tényleg létezik az a pont, amikor már nem tudjuk hol vagyunk, hány óra, melyik hónap, melyik nap van. Négy óra időeltolódás és egy nyolc órás repülőút várt ránk, amikor elhagytuk Vietnámot. Mindezt hajnali kettőkor tettük. Azt hiszem, van egy kis időzavarunk. Visszatérni nekem 8 év után Sydneybe nagyon furcsa érzés. Vannak dolgok, amire emlékszem, hogy ezt már láttam, de szinte minden újdonságként hat. Mennyire más egy út egyedül, mint társaságban! Phill abszolút feltalálja magát. Vettünk Opal kártyát, ami egy feltöltőhető bérlet, ezzel utaztunk a brit viszonyokhoz képest nagyon olcsón. Viszont az enni- és innivaló nagyon drága! Két üveg víz kb 1500 Ft volt. Nagy a különbség Ázsiához képest. Mel mondta mikor utoljára még Ho Chi Minh City-Ben találkoztunk, hogy majd figyeljem meg milyen jó a levegő. És valóban sokkal tisztább, lehet inni a csapvizet, nincs tülkölő robogó áradat. Maga Sydney is sokkal kevésbé volt tele rohanó embere...

Legalább Ti tudjátok, merre járunk. 01/29-31 Sydney 01/31-02/09 Cairns 02/09-02/15 Tasmania 02/15-02/20 Sydney 02/20-22 Canberra 02/22-03/02 Autós kalandtúra/Road-trip to Melbourne Azt hiszem, eljött az ideje egy újabb kalandnak. At least you know, where we are.

Az igazat megvallva soha nem vágytam Ázsiába... Nem gondolkoztam rajta, hogy miért, de biztos benne volt, hogy csomó injekciót kell kapni az utazás előtt, a történetek, hogy gyomorproblémák léphetnek fel, ami majd egy kis pálinkával lehet majd kikezelni, hogy a nyelvet nem beszélem, hogy a konyha túl egzotikus. Azért büszke vagyok magamra, hogy bár tűfóbiám van, nem élek pálinkával, nekivágtam ennek a nagy útnak. Egyedül soha nem tettem volna meg, de Phill ezen az úton is csodálatos társ. Emlékszem az első félelmekre, hogy mit fogok merni megkóstolni, a sok nevetésre, amivel a fura szituációkat megoldottuk. Az emberek ugyanúgy emberek, Balin nagyon kedvesek, Thaiföldön mindent megoldanak, Malájziában mindenki megfordul, Vietnámban meg már rutinunk van, mit hogyan kell csinálni. Találkoztunk sok kedves emberrel, lett néhány új barátunk, akivel remélhetőleg a jövőben is tartjuk a kapcsolatot, néhány "új" rokonunk, akik különlegessé tették ezt az utat. Ettünk pár ételt, amit l...