ZsóPhill

Ha megkérdezed, érdemes-e Skye-ra eljönni a válasz igen egyszerű, mindenképpen. Ami nekem a legfontosabb volt a szálláshelyünk kiválasztásánál, az a hihetetlenül szép kilátás, ami minden szobából várt ránk. Lehetett akármilyen az idő, mindig gyönyörű és változatos volt. Ne ijesszen meg, ha esőt jósolnak egy hétre, itt az idő olyan gyorsan változik, hogy lehet csak pár kilométerrel arrébb kell menni és ott már süt a nap vagy legalább nem esik. Ha tavasszal jössz, lehet a virágok nem teljes pompájukban virágoznak még, mint a szárazföldön, de legalább kétszer láthatod a korai tavaszi virágokat. A kisbárányok időszaka van, ennél aranyosabb dolgot el se tudsz képzelni, ahogy ott játszanak az út mellett. Nem látsz naponta csomó embert, autóból néha a szűk utakon összegyűlik egy akár 7-8 autóból álló konvoj, de a természet hangja fog még így is dominálni. Van kakukk, ami éjjel nappal szól, láttunk sasokat, őzikéket. Említettem már, hogy bárányokat is lehet találni úton-útfélen éppen legelni a...

Az nem meglepő, hogy Skóciában mindenhol kastélyokba botlik az ember, de arra nem számítottam, hogy Skye-nak ezen az eldugott részén, Dunvegan-ban találjuk a Felföld leghosszabban - egy család által - lakott kastélyát. A MacLeod klán aktuális vezetője már 800 éve él itt. A kastélyt komoly védelem övezi, eredetileg víz vette körül és csak egy keskeny tengeri kapun keresztül volt megközelíthető. A kastély egyes részei és az azt körülvevő kert látogatható. A klán egyik legfontosabb erekjéje a "Tündér-zászló" egy selyem anyag, ami a 4. századra datálható. Sok legenda kötődik hozzá, hogy hogyan került a családhoz. Ami talán a legérdekesebb volt, hogy micsoda tündér kultusz van itt Skye-on. Talán azért, mert tényleg mesébe illő a táj. It is not a surprise that you see castles everywhere in Scotland but I didn't expect to find in this hidden corner of Skye the Dunvegan Castle, which is one the greatest Hebridean castles and the only Highland fortress to have been continuously oc...

Csütörtökön egy nagy túrára indultunk, hogy felfedezzük a sziget északi oldalát, nem is tudok sokat írni a különböző helyekről, mert a többsége "csak" csodás táj. Első megállónk a Tündér-völgy volt. Mintha egy mesekönyv lapjára léptünk volna. Csodálatos formájú dombok, fény-árnyékjáték minden felületen és valami határtalan nyugalom, ami itt megszállt minket. Majd a dinoszaruszok nyomába eredtünk és az An Corran strandon kerestük a lábnyomaikat. Találtunk is kettőt biztosan. A tájékozató szerint 166 millió évvel ezelőtt, amikor Skye még az egyenlítőnél volt része az ősi kontinensnek, húsevő Megalosaurusok jártak itt, ahol ma mi is. 3 méter magas és 9 m hosszúak voltak ezek a dinók, hihetetlen, hogy a nyomuk most is itt van. Csak azt az egyet sajnálom, hogy a házi geológusom, nem lehetett velem, aki biztos még ezer érdekes dolgot talált volna és magyarázott volna el! Innen kezdve csak követtük az utat és csak ámoltunk a vízeséseken, a kilt sziklákon, a kilátásra a szárazföldre,...

Tudod milyen az, amikor sok-sok évvel ezelőtt elmentél valahova, nagy hatással van rád, de nem igazán tudod 18 év után megmondani, mi is okozta ezt? Mikor először jöttem Skye szigetére 2003-ban ez volt a legfontosabb benyomásom az a "holdbéli" táj, ami valahogy sehogy se hasonlított semmihez, amit azelőtt láttam. Nem hittem volna, hogy újra eljutok ide (hiszen nem is tudtam, hova kellene jönnöm), a Fekete Cuillin hegyekhez és újra látom ezt az imára emelkedő kézhez hasonlító hegyet. A Fairy Pools igazából természetes fürdő medencék. A hegyekből lejövő folyó a sziklákban medencéket alakít ki, ahol a kristálytiszta vízbe az igazán vállalkozó szelleműek előszeretettel csobbanhatnak bele. Ez egy igazi turista attrakció itt a szigeten, ennyi embert egyszerre nem is láttunk, ugyanakkor nem volt agyontáblázva az idevezető út. A hegyvonulat igazán lenyűgöző, sok 900 méter feletti csúccsal, mivel az összes túra tengerszintről indul, alpesi túrával ér fel ezek meghódítása.  Minden időb...

Egy történetet fogok mesélni, egy emberről, Calum MacLeod-ról, aki Raasay szigetén élt egy elszigetelt kis településen Arnishban, ahol a világítótoronyban dolgozott, meg postásként, meg ki tudja még mennyi más dolgot csinált, hogy eltartsa családját.  1967-ben miután a település kérését, hogy úttal kössék össze a sziget többi részével, elutasították, kezébe vette a dolgokat, mármint a talicskáját, csákányt, lapátot, egy útépítésről szóló könyvet és 10 év alatt, a szabadidejében, a meglévő gyalogos ösvényt kiszélesítette és előkészítette, hogy igazi út vezessen falujába. A fő célja az volt, hogy kislánya egyszerűbben hazatérhessen a Skye szigeti iskolájából a hétvégére. Az út ugyan kevesebb, mint 3 km hosszú, de amikor ott vagy, egyszerűen elképzelhetetlen, hogyan volt egyetlen ember erre képes. Hegyről-völgyre halad az út, néhol szorosan a part mentén, melletted a meredély, de igazi út. Phill évek óta szeretett volna ide eljutni, mert teljesen megfogta a történet.  Ami nagyon ...

A vasárnapot teljesen a pihenésnek szenteltük, esett is az eső eléggé rendesen, de a tisztesség kedvéért, kidugtuk az orrunkat a házból, hogy egy pici kört sétáljunk a házunk körül.  Hétfőn viszont egy pici kék ég fogadott minket reggel, így hát rögtön néhány közeli úticélt kitűztünk magunknak. Először a Claigan Korall-strandhoz mentünk, ez kb fél órányi autóútra volt tőlünk, de az ablakunkból odalátunk a tó túloldalán. Dunvegan a legközelebbi igazi falu a következő félszigeten igazi turista paradicsom, hiszen van vár, több étterem, kávézó és hát ez a gyönyörű strand. A strandról azt kell tudni, hogy különleges fehér törmelék alkotja, ami nem korall maradvány, hanem fosszilizált tengeri alga hozta létre. Az időjárás minden  az egyben volt. Mikor elindultunk haragos szürke, a strandon bőrig áztunk 5 perc alatt, majd kisütött a nap és egy hölgy is már vetette magát a habok közé. A víz nem volt meleg, de olyan különleges színe volt, mintha valahol a polinéz szigetvilágban lennénk...

Ne hidd kedves olvasóm, hogy nem történt semmi se velünk az utolsó januári bejegyzéstől a mostanáig semmi, csak valahogy nem egyszerű a hétköznapi apróságokról írni. De talán egyszer megírom részletesebben, hogy mivel telt az időnk az apró izgalmaktól kezdve, mint például behívtak a bíróságra, mint lakossági kötelességemet teljesíteni döntéshozatalban, életem első havas éve volt Skóciában, megtaláltam a nekem tökéletes csokikrémet, kinyíltak az első virágok, újra utazhatunk az országban, elmentünk egy magyar boltba, mintha hazalátogattunk volna, megtörtént a várva várt hajvágás, csirkék bukkantak fel a kertünkben és most már Phill teljesen meg van győződve, hogy beszélek csirkéül, találkoztunk pár táncosunkkal és több, mint egy év után Phill családjával. De most újra utazunk! Április 16-án meglepetésünkre 10 nappal az eredetileg várt enyhítés előtt, újra elhagyhattuk a közvetlen környezetünket és 26-án megnyitottak a turista szállások is. Annyira vártuk, hogy kicsit más környezetben le...