ZsóPhill

Az idő csak úgy repül, mióta beköltöztünk a házunkba. Sok minden történt, találkoztunk Czagányi Anikóékkal, majd Debbie-vel és Anna-Moraggal, voltunk kórházban, ahol Phill térdét megműtötték, kikészültem a munkahelyemtől, elkészítettem az első joghurtomat és gomolyasajtomat. De ami a legfontosabb, hogy megpróbáltuk a táncot beindítani. Ezzel telt a legtöbb szabadidőnk, hogy minél több emberrel beszéltünk, kerestünk helyszínt, hírdettünk pub-okban, Facebookon, a helyi újságban, embereket álltottam meg az utcán (tudom, borzasztó vagyok), mindent beleadtunk, amit lehetett. Nagyon szerencsések vagyunk a helyszínekkel, amit találtunk. Mindenki nagyon támogatja az ötletet és bíztatott minket, hogy adjunk neki egy esélyt vagy sose tudjuk meg, működik-e vagy sem. Ma megtartottuk az első Ceilidh-nket Linlithgowban és kedden elkezdjük a klubunkat Bo'nessben. Nagyon izgatottan vártam, hogy ki fog eljönni ma egy olyan igazi magyar-skót fúziós táncházra. Sok barátunk eljött úton hazafelé St A...

Ezen olyan sokat gondolkodtam, hogy Violettet idézzem, végtelen sokat. Nagy-Britanniában a kenyér nem finom. Vagyis biztos van finom, csak én még nem találtam meg. Így mióta kiköltöztem a saját kenyeremet sütjük, aminek a receptjét még évekkel ezelőtt kaptam egy volt kollegámtól. Phill mikor először kóstolta a kenyeret azt mondta, soha többet nem akar más kenyeret enni. (Ekkor tudtam, hogy komolyak a szándékai! Illetve az esküvőnk óta mindenkinek hangoztatja, hogy a kenyér miatt vett el feleségül!😊😊) Na de, hogy visszatérjek a lényeghez, mielőtt kiköltöztünk azzal a szándékkal jöttem, hogy szeretnék egyszerű kenyér sütést tanítani. Nekünk magyaroknak, azt hiszem, a kenyér nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben, de fontos azt is tudni, mi kerül abba a kenyérbe, amit megeszünk. Aznap, amikor az interjúm volt, gyalog nekivágtam a szomszéd városnak, hogy egy farm boltot megnézzek, új teljeskiőrlésű liszt után kutatva. Valami volt aznap a levegőben. Minden olyan nagyon jól sikerül...

Milyen visszatérni a munka világába egy 10 hónapos vakáció után? Borzasztó nehéz! Mert álmodoztunk mindenféléről, amiket szeretnénk elérni az életünkben, de nyílván ott van az a kellemetlen tényező, hogy közben a számlákat fizetni kell. De nem adhatjuk fel az álmokat, úgyhogy próbálkozunk mindenfélével. Elmentünk egyik nap a pubba, ahol dolgoztam tavaly augusztusban és egyszerre, mintha hazaértem volna. Norey a tulajdonos olyan kedvességgel fogadott, de mondta, tudod, hogy nem tudok teljes állást adni. Nem is kérek azt, mondtam, csak ha szükséged van rám, akkor szóljál. Kaptam is három műszakot! 😊 Azt hiszem, továbbra is ez a kedvenc állásom, amiben valaha dolgoztam, de persze kerestem teljes állást mellette. Egy kívánságom volt, hogy találjak a környékünkön állást, ahová el tudok menni tömegközlekedéssel, hogy ne kelljen egy második autót vennünk. Aztán láttam egy kiírást Grangemouthban a szomszéd városban. Az állás számlakönyvelés volt, amit öt éven keresztül csináltam Budapesten...

Egyszer csak eljött a pillanat és megkaptuk a kulcsokat a házunkhoz. Nem hittük volna, hogy egyszer csak vége szakad a folyamatosan máshol alvásnak és a saját ágyunkban alszunk újra. Tudod olyan más, mikor egy házat fényképeken látsz, majd eljössz megnézni üresen, megpályázod, megkapod és megtöltöd. Nem csak a holmikra gondolok, hanem az érzésekre, amiket az elmúlt hónapokban az otthon fogalmával kötöttünk össze. Amire nagyon vágytam, hogy legyen végre egy konyhánk. Még most is mindig hihetetlennek érzem itt vagyunk. Nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik itt Skóciában sokat tettek azért, hogy vissza tudjunk költözni. Alan, aki befogadott minket határozatlan időre. Jackie és Lawson, akik mindig visszavártak. Tim, aki mindig szeretettel fogad minket. És nem utolsó sorban Tázi, aki nem is tudja, hogy mennyit tesz értünk. 💗 Már lassan két hete itt vagyunk is lassan a ház otthonná formálódik. Remélem, hamarosan látogatókat is fogunk tudni fogadni! Finally the day has come and ...