Az otthonunk - Our home
Egyszer csak eljött a pillanat és megkaptuk a kulcsokat a házunkhoz. Nem hittük volna, hogy egyszer csak vége szakad a folyamatosan máshol alvásnak és a saját ágyunkban alszunk újra.
Tudod olyan más, mikor egy házat fényképeken látsz, majd eljössz megnézni üresen, megpályázod, megkapod és megtöltöd. Nem csak a holmikra gondolok, hanem az érzésekre, amiket az elmúlt hónapokban az otthon fogalmával kötöttünk össze.
Amire nagyon vágytam, hogy legyen végre egy konyhánk. Még most is mindig hihetetlennek érzem itt vagyunk.
Nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik itt Skóciában sokat tettek azért, hogy vissza tudjunk költözni.
Alan, aki befogadott minket határozatlan időre. Jackie és Lawson, akik mindig visszavártak. Tim, aki mindig szeretettel fogad minket. És nem utolsó sorban Tázi, aki nem is tudja, hogy mennyit tesz értünk. 💗
Már lassan két hete itt vagyunk is lassan a ház otthonná formálódik. Remélem, hamarosan látogatókat is fogunk tudni fogadni!
Finally the day has come and we got our keys to our house. We didn't believe that at one point we finish with the always staying at some other place and we sleep in our own bed again.
You know it is so different when you see a house on a photo, then you come and see it empty, you apply for it, you get it then you fill it up. I am not just thinking about stuff what you bring in, but all the emotions which we connected with the meaning of the word: home.
I couldn't wait to have finally an own kitchen. And still it feels unbelievable that we are here.
We should not forget those great friends who were (and still) helping us in Scotland to make our return as easy as it possible.
Alan, who took us into for an uncertain period. Jackie and Lawson, who were waiting us back all the time. Tim, who always gives us so much love. And last but not least Tázi, who does not even know how great help she is for us. 💗
We are already living here for two weeks and our house is transforming slowly to our home. We hope sooner or later we will have our first visitors as well.
Tudod olyan más, mikor egy házat fényképeken látsz, majd eljössz megnézni üresen, megpályázod, megkapod és megtöltöd. Nem csak a holmikra gondolok, hanem az érzésekre, amiket az elmúlt hónapokban az otthon fogalmával kötöttünk össze.
Amire nagyon vágytam, hogy legyen végre egy konyhánk. Még most is mindig hihetetlennek érzem itt vagyunk.
Nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik itt Skóciában sokat tettek azért, hogy vissza tudjunk költözni.
Alan, aki befogadott minket határozatlan időre. Jackie és Lawson, akik mindig visszavártak. Tim, aki mindig szeretettel fogad minket. És nem utolsó sorban Tázi, aki nem is tudja, hogy mennyit tesz értünk. 💗
Már lassan két hete itt vagyunk is lassan a ház otthonná formálódik. Remélem, hamarosan látogatókat is fogunk tudni fogadni!
Finally the day has come and we got our keys to our house. We didn't believe that at one point we finish with the always staying at some other place and we sleep in our own bed again.
You know it is so different when you see a house on a photo, then you come and see it empty, you apply for it, you get it then you fill it up. I am not just thinking about stuff what you bring in, but all the emotions which we connected with the meaning of the word: home.
I couldn't wait to have finally an own kitchen. And still it feels unbelievable that we are here.
We should not forget those great friends who were (and still) helping us in Scotland to make our return as easy as it possible.
Alan, who took us into for an uncertain period. Jackie and Lawson, who were waiting us back all the time. Tim, who always gives us so much love. And last but not least Tázi, who does not even know how great help she is for us. 💗
We are already living here for two weeks and our house is transforming slowly to our home. We hope sooner or later we will have our first visitors as well.
Great! Many happy times in your new home! It looks a bit similar to the great house you had in Bo'ness. Love the cow :)
ReplyDeleteYou should come for another visit, Bram! :-)
Delete