ZsóPhill

Eljött a várva várt nap, indultam Budapestre. Nem panaszkodásból akarom mondani, mert tíz hónap vakáció után mit vár az ember, de elfáradtam. Kimerített a munka, az emberek kétarcúsága, a rengeteg manuális munka, no meg a buszozással járó idegeskedés. Hat nap otthon! Ez várt rám, mivel úgy volt, hogy Phill nem jön velem. Aztán már reggel, amikor felkeltem láttam, hogy valami fura, nem volt olyan, mint szokott. Akkor már sejtettem, hogy be fogja jelenteni, ő is jön. És így is lett! Három napra ő is kiszabadult a hétköznapokból és a napfényes magyar nyaralásba csöppentünk. Mikor kérdezitek milyen otthon, akkor valahogy az az érzésem, mi nem pihenni, hanem 1000%-on pörögni járunk ide! Nagyon sokatokkal találkoztunk, mégha csak rövid időre, akkor is remélem, hogy megérte! Volt táncház nagyon jó hangulattal, süti, fagyi, csónakázás, zenélő szökőkút, fürdőzés, beszélgetések, nevetések. Mikor jövünk legközelebb? Azt nem tudom most még megmondani, de talán Te igen, hogy mikor jössz Skóci...

Ez a nap különleges. Még soha életemben nem volt saját tulajdonomban semmim. Mikor először költöztem külföldre, emlékszem az érzésre, milyen volt végre valamit magunkénak tudni, még akkor is, ha csak konyha eszközökről beszélünk. Aztán az első lakás, ahova otthonról elköltöztem, bár tudtam csak ideiglenes, mégis olyan sokat adott az önállósághoz. Most Skóciában, mióta családként élünk minden más, megvan az önállóság az összetartozás érzésével és talán már nincs is nagy jelentősége a saját tulajdonnak. De ma életemben először vettem egy autót! Sokáig próbáltuk, hogy csak egy autónk legyen és én a buszt használtam, de most hogy így megváltozott a buszmenetrend és hamarosan a munkám is, így úgy láttuk kell egy második autó. Nem volt könnyű megtalálni, de sikerült és remélem, sokáig fogom használni! Today is a special day. I have never had anything in my ownership.When I first moved to abroad, I remember for the feeling, how it was owning something finally, even if it was only kitche...

Le a kalappal azok előtt, akik a mindennapi életükről blogot tudnak vezetni. Az utazásunk után minden sokkal kevésbé tűnik kiemelkedőnek. Mert gondolom más is küszködik a munkahelyén, a házimunkával, hogy ma mit főzzek. Emellett sok olyan dolog van, ami nem tudom mennyire érdekes, de része az életünknek. 1. Letelpedés. Én azt hiszem, egy héttel a beköltözésünk után már teljesen otthon éreztem magam. A házunk apró, de kényelmes. Megvan a maga hangulata. Kell hogy szeressék egymást a benne élők, különben mindig egymás lába alatt éreznénk magunkat. Ugyanakkor Phillnek sokkal nehezebb a visszailleszkedés. Biztos igaz ez, ha elmentél már nem ugyanaz, mint amikor visszatérsz. Én ezt érzem Budapesten, gondolom, ehhez hasonló lehet neki itt. 2. Munka. Van. Még... Egyfelől nagyon hálás vagyok az időszakos állásoknak. Mert ennek köszönhető, hogy munkába állhattam ilyen gyorsan. Heti fizetés, hogy 10 hónap után bevételünk is legyen, ne csak kiadásunk. De ugyanakkor az az érzés, hogy egy p...