Tasmania: Első nap - First day
Jó, kicsit elvesztettük a fonalat. Próbálunk néha egymásnak ellenőrző kérdéseket feltenni, ma szombat van? Ma utazunk repülővel? Ma itt alszunk, vagy utazunk tovább? Szerencsére eddig egyikünk legalább mindig képben volt, így még tudjuk követni a menetrendünket, de ez egyre nehezebben megy.
Itt Ausztráliában a legtöbb szállásról reggel 10-ig ki kell költözni, ez eléggé behatárolja a napunk indítását.
Hobart nagyon tetszett mindkettőnknek. Valahogy pont jó volt benne minden. Voltak szép régi házak, verandák, szépen felújított épületek. A parkban vidám zene szólt, amit a közönség tapssal jutalmazott. Szombat lévén hatalmas piac volt a városban. Sátrak százai bukkantak fel és olyan más portékákat árultak, amit Európában már megszokhattunk. Volt minden a selyemruhától a virágokon át a lekvárokig. Phill nem nagyon bírja ezeket a tömegrendezvényeket, de valahogy ez is olyan nyugisabb volt, mint általában, például nem volt lökdösődés. Senki sem rohant, csak hagytad magad sodródni. Nem mentünk végig az egészen, de ha egyszer újra itt leszek egy szombati napon, akkor tuti újra elmegyek.
A várost egyébként az 1800-as évek elején alapították és hát akkoriban a fő biznisz a bálnavadászat volt. Sok érdekes szobrot is láttunk, az egyik annak állított emléket, hogy hány hajónyi elítélt nőt és azok gyerekeit szállították ide Nagy-Britanniából. Ezreket hoztak...
Aztán nekivágtunk a Középföldnek, mert várt ránk egy közel 200km-es túra a sziget második legnagyobb városába Launcestonba. Phill kinézett egy hegyre fel illetve le útvonalat, ami 1200m magasságba vitt fel minket. A táj itt, nem volt olyan zőld, mint Skóciában, de ezt lászámítva, néha teljesen az volt az érzésem, hogy ott vagyunk. Hegyek, birkák, tavak, bogáncs!
Már délután öt volt, mire megérkeztünk. Tudod azt az érzést, amikor épp leülsz vagy ledölnél az ágyadra, mikor jön egy üzenet, hogy most indulni kell? Hát ez történt, ugyanis egy nagyon kedves vacsorameghívást kaptunk Tonytól és Bevtől. Tony a helyi tánccsoport tanára, akinek írtam pár hete, hogy jönnénk hozzájuk táncolni. Aztán idő közben hallott róla, hogy Canberrában fogok tanítani és felajánlotta, hogy egy táncot megtanítsak, illetve a zenészük hozott egy második harmonikát Phillnek. Nagyon jól éreztük itt is magunkat. A csoport nagyon befogadó volt, valaki meg is kérdezte, hogy akkor ideköltözünk?😊 Sokat beszélgettünk, mi a titka a jól működő csoportoknak és arra jutottunk, hogy a barátság. Ez az, ami összeköt. A 12 főből legalább a fele a sziget másik oldaláról jött, hogy az estét együtt töltsék, sőt többen még aznap vissza is vezettek Hobartba, pedig 22.30-kor még mindenki teljes nyugalomban eszegette a banános sütit és a sajtot. Ami meg még szebb az egészben, hogy kedden meg az itteniek mennek le Hobartba csak a tánc és a társaság miatt.
Okay, we got a bit confused. Sometimes we are trying to ask from the other control questions like, is it Saturday today? Are we travelling by plane today? Are we staying here tonight or we have to move? Luckily so far one of us was able to answer on these questions, so we can follow our itinerary, but it is getting harder.
Here in Australia you have to check out from most of the places by 10am, which give a definite start of our days.
We both loved Hobart a lot. Somehow everything was just perfect. There were some nice old houses, verandas, nicely renewed buildings. In the park there was lovely live music, the audience were giving an applause at the end. It was a Saturday so there was a great market in the town. Hundreds of tents were appeared and all the products were different as we got used to in Europe. There were almost everything from the silk dresses through the flowers to the jams. Phill doesn't really like to be in the crowd, but this was more relaxing as usual, for example there was no pushing at all. No one was in a rush, you just let yourself draft by the others. We didn't go through the whole market, but if I will be in Hobart once again on a Saturday, I will go again for sure.
The city was funded in the beginning of the 19th century and well yes, the main business in that time was the whaling. We saw many interesting statues. One of them was commemorate for those convicted women and their children were deported to the island from the United Kingdom. There were thousands...
Then we started our trip to the Midlands, because we had a 200km drive to the other part of the island, into the second biggest city to Launceston. Phill found a panoramic driveway up on the mountains and down, which took us up to 1200m. The land was not that green as it is in Scotland, but above this I had so many times the feeling that we are there. Hills, sheep, lakes, thistle!
It was already 5pm once we arrived. You know that feeling when you just sit down or lay down on your bed, when you got a message that we have to leave now? Exactly this happened to us as we got a very kind dinner invitation from Tony and Bev (Northey). Tony is the teacher of the local dance group, who I contacted a few weeks before that we would like to join to their class. In the meantime he heard that I will teach in Canberra and offered me very kindly to teach a dance. Also their musician was taking with him a second accordion, so Phill was playing.
We enjoyed being here as well. The group was integrated us, someone was asking us, if we are planning to move here! 😊 We talked a lot about what is the secret of the good running groups and we agreed that friendship makes it worked. This is what connecting us. Out from the 12 dancers the half of them was coming from the other side of the island, moreover some of them have to drive back on that day. However at 10.30pm everybody was still nibbling the banana cake and the cheese such a relaxed mood. And what the most beautiful is in this, then on Tuesday the Launceston people are going to Hobart because of the dance and the company.
Itt Ausztráliában a legtöbb szállásról reggel 10-ig ki kell költözni, ez eléggé behatárolja a napunk indítását.
Hobart nagyon tetszett mindkettőnknek. Valahogy pont jó volt benne minden. Voltak szép régi házak, verandák, szépen felújított épületek. A parkban vidám zene szólt, amit a közönség tapssal jutalmazott. Szombat lévén hatalmas piac volt a városban. Sátrak százai bukkantak fel és olyan más portékákat árultak, amit Európában már megszokhattunk. Volt minden a selyemruhától a virágokon át a lekvárokig. Phill nem nagyon bírja ezeket a tömegrendezvényeket, de valahogy ez is olyan nyugisabb volt, mint általában, például nem volt lökdösődés. Senki sem rohant, csak hagytad magad sodródni. Nem mentünk végig az egészen, de ha egyszer újra itt leszek egy szombati napon, akkor tuti újra elmegyek.
A várost egyébként az 1800-as évek elején alapították és hát akkoriban a fő biznisz a bálnavadászat volt. Sok érdekes szobrot is láttunk, az egyik annak állított emléket, hogy hány hajónyi elítélt nőt és azok gyerekeit szállították ide Nagy-Britanniából. Ezreket hoztak...
Aztán nekivágtunk a Középföldnek, mert várt ránk egy közel 200km-es túra a sziget második legnagyobb városába Launcestonba. Phill kinézett egy hegyre fel illetve le útvonalat, ami 1200m magasságba vitt fel minket. A táj itt, nem volt olyan zőld, mint Skóciában, de ezt lászámítva, néha teljesen az volt az érzésem, hogy ott vagyunk. Hegyek, birkák, tavak, bogáncs!
Már délután öt volt, mire megérkeztünk. Tudod azt az érzést, amikor épp leülsz vagy ledölnél az ágyadra, mikor jön egy üzenet, hogy most indulni kell? Hát ez történt, ugyanis egy nagyon kedves vacsorameghívást kaptunk Tonytól és Bevtől. Tony a helyi tánccsoport tanára, akinek írtam pár hete, hogy jönnénk hozzájuk táncolni. Aztán idő közben hallott róla, hogy Canberrában fogok tanítani és felajánlotta, hogy egy táncot megtanítsak, illetve a zenészük hozott egy második harmonikát Phillnek. Nagyon jól éreztük itt is magunkat. A csoport nagyon befogadó volt, valaki meg is kérdezte, hogy akkor ideköltözünk?😊 Sokat beszélgettünk, mi a titka a jól működő csoportoknak és arra jutottunk, hogy a barátság. Ez az, ami összeköt. A 12 főből legalább a fele a sziget másik oldaláról jött, hogy az estét együtt töltsék, sőt többen még aznap vissza is vezettek Hobartba, pedig 22.30-kor még mindenki teljes nyugalomban eszegette a banános sütit és a sajtot. Ami meg még szebb az egészben, hogy kedden meg az itteniek mennek le Hobartba csak a tánc és a társaság miatt.
Okay, we got a bit confused. Sometimes we are trying to ask from the other control questions like, is it Saturday today? Are we travelling by plane today? Are we staying here tonight or we have to move? Luckily so far one of us was able to answer on these questions, so we can follow our itinerary, but it is getting harder.
Here in Australia you have to check out from most of the places by 10am, which give a definite start of our days.
We both loved Hobart a lot. Somehow everything was just perfect. There were some nice old houses, verandas, nicely renewed buildings. In the park there was lovely live music, the audience were giving an applause at the end. It was a Saturday so there was a great market in the town. Hundreds of tents were appeared and all the products were different as we got used to in Europe. There were almost everything from the silk dresses through the flowers to the jams. Phill doesn't really like to be in the crowd, but this was more relaxing as usual, for example there was no pushing at all. No one was in a rush, you just let yourself draft by the others. We didn't go through the whole market, but if I will be in Hobart once again on a Saturday, I will go again for sure.
The city was funded in the beginning of the 19th century and well yes, the main business in that time was the whaling. We saw many interesting statues. One of them was commemorate for those convicted women and their children were deported to the island from the United Kingdom. There were thousands...
Then we started our trip to the Midlands, because we had a 200km drive to the other part of the island, into the second biggest city to Launceston. Phill found a panoramic driveway up on the mountains and down, which took us up to 1200m. The land was not that green as it is in Scotland, but above this I had so many times the feeling that we are there. Hills, sheep, lakes, thistle!
It was already 5pm once we arrived. You know that feeling when you just sit down or lay down on your bed, when you got a message that we have to leave now? Exactly this happened to us as we got a very kind dinner invitation from Tony and Bev (Northey). Tony is the teacher of the local dance group, who I contacted a few weeks before that we would like to join to their class. In the meantime he heard that I will teach in Canberra and offered me very kindly to teach a dance. Also their musician was taking with him a second accordion, so Phill was playing.
We enjoyed being here as well. The group was integrated us, someone was asking us, if we are planning to move here! 😊 We talked a lot about what is the secret of the good running groups and we agreed that friendship makes it worked. This is what connecting us. Out from the 12 dancers the half of them was coming from the other side of the island, moreover some of them have to drive back on that day. However at 10.30pm everybody was still nibbling the banana cake and the cheese such a relaxed mood. And what the most beautiful is in this, then on Tuesday the Launceston people are going to Hobart because of the dance and the company.
Comments
Post a Comment