Köd mögöttem - fény előttem - Fog behind - Light in front

Elindultunk hazafelé északról. Mindig megdöbbent a köd nyáron, valahogy ez nem ehhez az évszakhoz kötődik nekem, de ahogy átkeltünk a hágón a ködöt a hátunk mögött hagytuk és újra fény árasztotta el az útat. Csodás tájakon jártunk, hihetetlen mennyire jók lettek a fényképek a kocsiból lőve is.

Az egyik legszebb szakasza az utunknak Aviemore környéke volt, ahol sikerült lejönnünk az autópályáról és az eredeti A9-es utat megelőző úton csalinkázhattunk. Valahogy kicsit Németországra emlékeztetett, a Fekete-erdőre, ez a környék. 

Megálltunk fagyizni, mert milyen szülinap fagyi nélkül, otthon nagy meglepetésként képeslapok, virágcsokrok vártak, amik postán érkeztek. Phill ínycsiklandó vacsorát készített és tartottunk egy nagy szülinapi online táncot is, ahol 37-en voltunk. Az este nagy meglepetése, hogy Alison és Isla meglátogatott minket. 

Majd az éjszaka során az idei nyár legnagyobb vihara tört ki, Phill egész éjjel fent volt, az ég fehéren világított a villámoktól. A szomszéd falut elárasztotta a víz, a házunk mögötti út járdáját teljesen elmosta az eső. De minket pont nem érintett a vízkár.

Utolsó felvonásként másnap Carloval és Giannaval a kedvenc olasz éttermünkben vacsoráztunk először az év eleje óta.

Köszönöm mindenkinek, akinek eszébe jutottam aznap, különleges érzés volt betölteni a 40. életévemet, együtt lenni és mégis távol. Azt hiszem, nem kell egy különleges napnak lennie, amikor majd lehet, akkor tartunk majd egy nagy ünnepséget. De az is lehet hogy többet!

 

We took are way back to home from the North. I always get surprised if I see fog during the summer time. Somehow for me that belongs to November not to this season, but as we went through the top of the hill the fog left behind and we got sunshine. We drove through beautiful landscapes, I find it unbelievable how great the photos are even shooting them from the car.

One of the most beautiful part of our trip was Aviemore and around, where we managed to came off from the motorway and did a little trip on the road which was there before the A9. It reminded me a bit  to the Black Forest region in Germany.

We stopped for an ice cream, come on it is my birthday, there should be one, at home many postcards, bunch of flowers, which came also by post were waiting for me. Phill made a delicious dinner and we had a big online ceilidh where 37 of us were taking part. The biggest surprise of the evening was that Alison and Isla popped in to see us.

Then during the night the summer's biggest thunderstorm reached us, Phill was awake the whole night, the sky was white from the continuous lightnings. The village next to us was flooded, the pavement on the road behind our house was completely washed away, but somehow our house got no damage by the storm.

As a last act the next day we went to our favorite Italian restaurant with Carlo and Gianna, it was so lovely to eat out there again first time since the beginning of the year.

Thanks for everybody who was thinking about me on my birthday, it was a special feeling to reach the age 40, being together but on the other hand apart. I think, it does not need to be a special day, once it is possible, to do a celebration. Or maybe more.