Inverness
Invernessben két éjszakát töltöttünk. Nagyon furcsa volt maszkban közlekedni a hotelen belül, de nem volt igazából kellemetlen érzés. És azt hiszem, az volt a legfontosabb, hogy biztonságban éreztük magunkat. Majd 5 hónap után, amit otthon töltöttünk, talán tényleg a nehezebb lépés a kinyitás, mint maga a lezárás volt. Az első este a hotelben vacsoráztunk, de teljesen rendben volt, megnyugtató volt, hogy van egy biztos hely, ahol kiszolgálnak minket. Ez volt az első vacsoránk házon kívül.
A város maga nagyon helyes, egy kicsit Budapestre emlékeztetett a sok különböző híddal a folyó felett, várral a hegy tetején, platán illattal, sétáló utcákkal, éttermekkel, csodás naplementékkel.
Ami nagyon különlegessé tette az itt tartózkodásunkat, hogy barátaink, John és Paul, Walesből pont ugyanakkor érkeztek Invernesbe, mint mi, így a második estére meg is beszéltünk egy közös vacsorát egy nagyon kellemes kiülős étterembe, a születésnapom előestéjén. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb ajándék, a legváratlanabb meglepetés, barátokkal tölteni a 30-as éveim utolsó estéjét. Ami nagyon vicces, hogy pont egy évvel ezelőtt, a szülinapomon láttuk utoljára John és Pault. Remélem, legközelebb egy kicsit hamarabb láthatjuk egymást.
We spent two nights in Inverness. It was a very strange feeling to wear a mask inside the hotel, but it was not uncomfortable. I think, the most important thing was that we felt safe. After almost 5 months we have spent at home, probably the harder step to open up rather than the lock down was. First night we had dinner at the hotel, but it was absolutely fine, it was very relaxing that we have a place where for sure we can have a table. This was our very first dinner, which we had not at home.
The town itself is very nice, it reminded me a bit to Budapest with the several different bridges above the river, the castle on the top of the hill, smell of the sycamore trees, pedestrian areas, restaurants, beautiful sunsets.
Which made our staying very special that our friends from Wales, John and Paul, arrived the same day as us to Invernes, so we could arrange an alfresco dinner together for the next evening in a lovely restaurant, the last evening before my birthday. I think that was the biggest present, the most unexpected surprise to spend my last evening in my 30s with friends. Which is so funny we saw John and Paul last exactly a year ago on my birthday. I hope we will be able to see each other sooner this time.
Comments
Post a Comment