HCMC - Saigon
Ahogy járjuk a világot, egyre több hasonlóságot vélek felfedezni a helyszínek között, mint különbséget.
Itt Ho Chi Minh Cityben, megvan a nagyváros nyüzsgése, a millió robogó, az egzotikus illatok, az útmenti árusok. Az angol nyelvvel többnyire eddig elboldogultunk, de senki nem szól hozzánk vietnámiul. Ha mi még is mondjuk cám on=köszi vagy xin cháo=hello, ugyanúgy hallgatnak.
A közlekedés az viszont őrület! Phill teljesen felvette a helyi ritmust, hogyan kell a robogók tengerén átkelni, amik még rá is gyorsítanak, ha gyalogost látnak a zebrán zöld jelzéskor átkelni. Nagyon kimerítő, éjjel-nappal megy a tülkölés.
Az építészet viszont engem teljesen elvarázsol! Olyan más házakat látunk itt, van alacsony, magas, de irtó keskeny, van felhőkarcoló és vannak a francia stílus képviselői.
Amiért különösen vártuk ezt az utat, hogy Phill unokatestvérét és családját megismerjük. Két éve él itt John és Mel két fiúkkal Cooperrel és Harryvel. Szeretnek itt lenni. Jó látni az otthonosságukat a városban, ahogy a fiúk félsz nélkül vágnak keresztül az úttesten. A rejtett tetőteraszos éttermeket, ami mellett mi biztos csak tovább sétáltunk volna, de így együtt élvezhettük, miközben próbáltuk megismerni őket és rajtuk keresztül egy másik Vietnámot.
Ide klikk/Click if it doesn't work: https://drive.google.com/open?id=1clUaBkgbxj-X0yf7KzbbVG71TeXDO4r0
As we are on our way around the world I can see more similarities between the places than differences.
In Ho Chi Minh City you have the buzzing city feeling, the millions of scooters on the road, the exotic smells, the local vendors on the roads. We are most of the time fine with English, but here no one tell to us anything in Vietnamese. Even if we say cám on=thanks or xin cháo=hello, they still say nothing.
The traffic is definitely crazy! Phill got the rhythm perfectly how you can cross through the flow of the bikes, which accelerates a bit if they see a pedestrian at the crossing at green light. This is very exhausting, day and night you can hear the sound of the horns.
But the architecture is amazing! There are so many different kind of houses: short and tall, but very narrow, skyscrapers and French classical ones.
This trip we were looking forward so much to get know Phill's cousin and his family. John and Mel are living here for two years with their sons Cooper and Harry. They like to live here. It is great to see their being local attitude in the city, the boys are crossing the roads without any fears. They know lots of secret places, some on roofs, which we must have missed if we haven't been guided there. But in this way we enjoyed them together and in the meantime we tried to get know each other and through their eyes another Vietnam.
Itt Ho Chi Minh Cityben, megvan a nagyváros nyüzsgése, a millió robogó, az egzotikus illatok, az útmenti árusok. Az angol nyelvvel többnyire eddig elboldogultunk, de senki nem szól hozzánk vietnámiul. Ha mi még is mondjuk cám on=köszi vagy xin cháo=hello, ugyanúgy hallgatnak.
A közlekedés az viszont őrület! Phill teljesen felvette a helyi ritmust, hogyan kell a robogók tengerén átkelni, amik még rá is gyorsítanak, ha gyalogost látnak a zebrán zöld jelzéskor átkelni. Nagyon kimerítő, éjjel-nappal megy a tülkölés.
Az építészet viszont engem teljesen elvarázsol! Olyan más házakat látunk itt, van alacsony, magas, de irtó keskeny, van felhőkarcoló és vannak a francia stílus képviselői.
Amiért különösen vártuk ezt az utat, hogy Phill unokatestvérét és családját megismerjük. Két éve él itt John és Mel két fiúkkal Cooperrel és Harryvel. Szeretnek itt lenni. Jó látni az otthonosságukat a városban, ahogy a fiúk félsz nélkül vágnak keresztül az úttesten. A rejtett tetőteraszos éttermeket, ami mellett mi biztos csak tovább sétáltunk volna, de így együtt élvezhettük, miközben próbáltuk megismerni őket és rajtuk keresztül egy másik Vietnámot.
 |
| Építészet - Architecture |
Ide klikk/Click if it doesn't work: https://drive.google.com/open?id=1clUaBkgbxj-X0yf7KzbbVG71TeXDO4r0
As we are on our way around the world I can see more similarities between the places than differences.
In Ho Chi Minh City you have the buzzing city feeling, the millions of scooters on the road, the exotic smells, the local vendors on the roads. We are most of the time fine with English, but here no one tell to us anything in Vietnamese. Even if we say cám on=thanks or xin cháo=hello, they still say nothing.
The traffic is definitely crazy! Phill got the rhythm perfectly how you can cross through the flow of the bikes, which accelerates a bit if they see a pedestrian at the crossing at green light. This is very exhausting, day and night you can hear the sound of the horns.
But the architecture is amazing! There are so many different kind of houses: short and tall, but very narrow, skyscrapers and French classical ones.
This trip we were looking forward so much to get know Phill's cousin and his family. John and Mel are living here for two years with their sons Cooper and Harry. They like to live here. It is great to see their being local attitude in the city, the boys are crossing the roads without any fears. They know lots of secret places, some on roofs, which we must have missed if we haven't been guided there. But in this way we enjoyed them together and in the meantime we tried to get know each other and through their eyes another Vietnam.
Comments
Post a Comment