Danang: 12 óra - 12 hours

Tudom, ez az én saram. Én montam Phillnek, hogy nem akarok a 6.30-as közvetlen járattal utazni Nha Trangból Danangba. Azt hiszem, ennél jobban semmi más nem visel meg. Talán csak a repülés nyugatról-keletre. Így viszont átszállással utaztunk Ho Chi Minh City-n keresztül. Vonattal az út minimum 11 óra lett volna, ami csak éjszakai vonatozás lett volna, így inkább a repülő mellett döntöttünk. Csak ne lett volna az a fránya késés, akkor még emberi időben ágyba kerültünk volna. De csak éjjel egykor érkeztünk meg a hotelünkbe.
A városban töltött 12 óra alatt az alábbiak történtek:
- A legrosszabb szállodai szobánk volt ez alatt az út alatt, rettenetesen dohos volt.
- Miután 1 után aludtunk el, nem volt kellemes 4 órakor arra ébredni, hogy a szemközti templomban szerencsehozó gongokat döngettek.
- Felkelés után benéztünk a piacra.
- Megnéztük a sárkányos hidat.
- Majd megpróbáltunk valami ennivalót találni.
És itt kezdődik igazából a történetünk, ami különlegessé tette a látogatásunkat Danangban.
Összevissza járkáltunk a városban, végül a Trip Advisor alkalmazésra bíztuk magunkat és elindultunk a Boldog Szív nevű kávézó felé. Mikor megtaláltuk a pincérünk kézfogással üdvözölt, majd jelezte, hogy süket. Amikor a menüt kinyitottuk, akkor láttuk, hogy a hely specialitása, hogy süket illetve fogyatékkal élőket alkalmaz. Még soha nem részesültünk ekkora nagy szeretetben, figyelemben sehol se. Maggienél Yattonban illetve Edinburghban egyszer Anikóval és Danival voltam ilyesmi kávézóban és valami hihetetlen jó érzéssel töltött el, amikor ott jártam.
Phill egy jelet ismert, a köszönömöt, amikor ezt mutatta, a pincérünk arcán olyan örömet láttunk, ami felejthetetlenné teszi egy életre ezt a várost.

I know, this is my fault. I told to Phill that I don't want to travel with the 6.30am direct flight from Nha Trang to Danang. But I think I can't cope with this anymore. Maybe only flying from west to east is worse. So we did a transfer through Ho Chi Minh City. By train the trip would have been at least 11 hours, but the only possibility were for night trains, so we decided to go by plane. I wish there would not have been that delay, then we had got in bed in time. But we only arrived to our hotel at 1am.
The followings happened in that 12 hours we spent in the city:
- We had the worst hotel room that we had on this trip so far, it was very stinky.
- Once we got to sleep after 1am it was not the best experience to wake up at 4am that they are hitting the gongs in the temple opposite the road for bringing good luck.
- After checking out we went to the market.
- Had a look on the dragon bridge.
- And we tried to find some food.
And this is the point where our story should start, which made our staying in Danang special.
We went up and down in the town and finally we let Trip Advisor to lead us to the Happy Heart Café. Once we found it our waiter welcomed us by shaking our hand and showed on his badge that he is deaf. We opened the menu and saw that this place is special, because they employ deaf or people with other difficulties. We have never got that much love and attention! I was in Yatton with Maggie and in Edinburgh with Anikó and Dani in a similar café and it was always such a nice feeling, when I was there.
Phill knows one sign, the thank you, and when he showed it to our waiter, we saw so honest happiness, which makes unforgettable this city forever.