Bangkoki napok - Days in Bangkok
Be kell valljam, hogy amikor Bangkokra gondolok, az olyan, mintha valami lázálomra emlékeznék vissza. Tudom, hogy három napot töltöttünk ott, de minden egybeolvad és nehéz különbséget tennem, mi volt álom és mi volt a valóság.
Nagyon élveztem, hogy turistáskodtunk Phillel. Felmentünk az Aranyhegyre, 374 lépcsőfok vezetett fel rá. Csupa aranyozott díszítés mindenhol. Voltak útközben harangok, amiket meg szabadott kongatnunk, gongok, amik öblös mély hangot hallattak. Nagyon érdekes cikket olvastam (https://en.wikipedia.org/wiki/Six-hour_clock), hogy tradicionálisan négy 6 órás egységre osztották a napot. A gongnak a nappali órákat volt szerepe hívni, így a 7-13 órás egységet "mong chao"-nak hívták, ahol a mong a gong hangját adja vissza. Az egyik legszebb fát is itt láttuk, hosszú nyúlványai voltak, amik mintha fodrásznál jártak volna, halvány rózsaszínben játszottak.
Láttunk nagy gyíkot, hatalmasra nőtt halakat a folyóban, csupa különleges formályú madarat. Felhőkarcolókat (köztük a MahaNakhong épületét, ami úgy néz ki, mintha nem lenne készen, pedig igen, sőt Thaiföld legmagasabb építménye), a FAO és az UNICEF épületét egymástól pár háztömbnyi távolságra, ezeknek az Enszes szervezeteknek dolgoztam annak idején Budapesten, nagyon sok templomot, ahol minden nagyon békés a külvilághoz képest. Sok aranyszobor, hatalmas méretű ülő, álló és fekvő Buddha.
Amikor eljött az utolsó bangkoki vacsoránk időpontja, megint csak egy utcai étkezdében találtuk magunkat. Phill megkérdezte, melyik irányba szeretnék ülni az asztalnál, az utca felé vagy a fal felé fordulva. Nem tudtam több információt feldolgozni, a fal felé fordulva csak elképzeltem, mi zajlik a hátam mögött ebben a különleges városban.
I have to tell when I am thinking about Bangkok it feels like that I got a high fever with the most extreme dreams what I could ever imagine. I know that we were there for three days, but everything is melting together, it is hard to make any difference between days and nights, dreams and reality.
I enjoyed a lot, that we were together with Phill as tourists here. We climbed up to the Golden Mount on 374 steps. Everywhere you can see golden ornaments. On the way up there were bells, which you can ring and gongs, which has such a nice deep sound. I read a very interesting article (https://en.wikipedia.org/wiki/Six-hour_clock) that traditionally the day was devided four 6 hours parts. The gong was used to announced the daytime hours 7am to 1pm and it was called "mong chao", where the mong represents the sound of the gong. One of the most beautiful tree was here as well, it had long week branches, which looked like as they were at the hairdresser, its got a light pink colour.
We saw a big lizard, giant fish in the river, many strange birds. Skyscrapers (the MahaNakhong looks like it is not finished yet but in the reality yes, even though this is the highest building in Thailand), FAO and the UNICEF buildings close to each other, I used to work for this two organisation in Hungary, lots of temples, where is everything is very peaceful compering to the outside world. Lots of gold statutes, gigantic sitting, standing and declining Buddha.
When our last supper time in Bangkok was coming, we find ourselves again in a street food pop-up restaurant. Phill asked me which direction I would have liked to sit, towards the street or to the wall. I was not able to observe the city any longer and get any information in my mind, I turned towards the wall and only imagined what was happening behind me in the special city.
Nagyon élveztem, hogy turistáskodtunk Phillel. Felmentünk az Aranyhegyre, 374 lépcsőfok vezetett fel rá. Csupa aranyozott díszítés mindenhol. Voltak útközben harangok, amiket meg szabadott kongatnunk, gongok, amik öblös mély hangot hallattak. Nagyon érdekes cikket olvastam (https://en.wikipedia.org/wiki/Six-hour_clock), hogy tradicionálisan négy 6 órás egységre osztották a napot. A gongnak a nappali órákat volt szerepe hívni, így a 7-13 órás egységet "mong chao"-nak hívták, ahol a mong a gong hangját adja vissza. Az egyik legszebb fát is itt láttuk, hosszú nyúlványai voltak, amik mintha fodrásznál jártak volna, halvány rózsaszínben játszottak.
Láttunk nagy gyíkot, hatalmasra nőtt halakat a folyóban, csupa különleges formályú madarat. Felhőkarcolókat (köztük a MahaNakhong épületét, ami úgy néz ki, mintha nem lenne készen, pedig igen, sőt Thaiföld legmagasabb építménye), a FAO és az UNICEF épületét egymástól pár háztömbnyi távolságra, ezeknek az Enszes szervezeteknek dolgoztam annak idején Budapesten, nagyon sok templomot, ahol minden nagyon békés a külvilághoz képest. Sok aranyszobor, hatalmas méretű ülő, álló és fekvő Buddha.
Amikor eljött az utolsó bangkoki vacsoránk időpontja, megint csak egy utcai étkezdében találtuk magunkat. Phill megkérdezte, melyik irányba szeretnék ülni az asztalnál, az utca felé vagy a fal felé fordulva. Nem tudtam több információt feldolgozni, a fal felé fordulva csak elképzeltem, mi zajlik a hátam mögött ebben a különleges városban.
I have to tell when I am thinking about Bangkok it feels like that I got a high fever with the most extreme dreams what I could ever imagine. I know that we were there for three days, but everything is melting together, it is hard to make any difference between days and nights, dreams and reality.
I enjoyed a lot, that we were together with Phill as tourists here. We climbed up to the Golden Mount on 374 steps. Everywhere you can see golden ornaments. On the way up there were bells, which you can ring and gongs, which has such a nice deep sound. I read a very interesting article (https://en.wikipedia.org/wiki/Six-hour_clock) that traditionally the day was devided four 6 hours parts. The gong was used to announced the daytime hours 7am to 1pm and it was called "mong chao", where the mong represents the sound of the gong. One of the most beautiful tree was here as well, it had long week branches, which looked like as they were at the hairdresser, its got a light pink colour.
We saw a big lizard, giant fish in the river, many strange birds. Skyscrapers (the MahaNakhong looks like it is not finished yet but in the reality yes, even though this is the highest building in Thailand), FAO and the UNICEF buildings close to each other, I used to work for this two organisation in Hungary, lots of temples, where is everything is very peaceful compering to the outside world. Lots of gold statutes, gigantic sitting, standing and declining Buddha.
When our last supper time in Bangkok was coming, we find ourselves again in a street food pop-up restaurant. Phill asked me which direction I would have liked to sit, towards the street or to the wall. I was not able to observe the city any longer and get any information in my mind, I turned towards the wall and only imagined what was happening behind me in the special city.
Comments
Post a Comment