Kreativitás - Creativity
Néha egész büszke vagyok magamra. Igen, ezt érzem amikor sikerül valakivel olyan dolgokról beszélgetni, ami előre felé visz mindkettőnket.
Az önkéntességről már írtam itt is, ez tényleg olyan közel áll a szívemhez, hogy azt hiszem, ezt a beszédpartnereim is megérzik. Anastasianak elég volt elmesélnem, hogy járok a suliba skót táncot tanítani, máris elragadta a képzelete, hogy ő mi mindent tudna a gyerekeknek nyújtani. Öröm volt látni a lelkesedését és szó tett követett, a következő alkalommal együtt indultunk a szokásos tánctanításra.
Milyen sokat számít, hogy én már végig mentem ezen az úton és nem egyedül kell az embernek küzdenie! Az órám után sikerült is megbeszélni, hogy Anastasia művészeti órát fog tartani a kis 5-6 éveseknek. Csupa lelkesedéssel jöttünk haza. A végeredményt meg a képeken láthatjátok. Papírtálcák ilyen kreatív felhasználását még életemben nem láttam! A gyerekek szerintem nagyon élvezték a foglalkozást. Remélem, hogy jövőre, ha Anastasia visszatér, akkor folytatja velük az alkotást!
Az már csak hab volt a tortán, amikor Hana azt mondja nekem az egyik nap, megkaptam tőled azt az insprirációt, amire vártam és megyek az állat klinikára önkénteskedni. Olyan büszke vagyok a lányokra!
Sometimes I am proud of myself. Yes, that is my feeling when I manage to talk with somebody about something which bring both of us further.
I wrote already about the volunteering, this is a topic which is standing very close to my heart and I think, my talk partners are also feels this energy. It was enough to say to Anastasia my Scottish Dancing teaching experiences in the school she started immediately thinking about what she could offer to the kids. It was a great pleasure to see her enthusiasm and the words were followed by acts we went together next time to the school to my usual class.
It means so much that I already did this whole process and she did not have to find the way on her own. After my class she managed to talk with them, that she will held an artistic class for the 5-6 years old. We were coming home with full excitement. The end result you can see on the pictures. I have never seen that creative usage of paper plates before. I think the kids enjoyed themselves a lot. I hope next year when Anastasia is back she will continue this creative occasions with them.
And it was the icing on the cake when Hana was telling me that she got inspired and she went for volunteering to the animal clinic. I am so proud of these girls!
Az önkéntességről már írtam itt is, ez tényleg olyan közel áll a szívemhez, hogy azt hiszem, ezt a beszédpartnereim is megérzik. Anastasianak elég volt elmesélnem, hogy járok a suliba skót táncot tanítani, máris elragadta a képzelete, hogy ő mi mindent tudna a gyerekeknek nyújtani. Öröm volt látni a lelkesedését és szó tett követett, a következő alkalommal együtt indultunk a szokásos tánctanításra.
Milyen sokat számít, hogy én már végig mentem ezen az úton és nem egyedül kell az embernek küzdenie! Az órám után sikerült is megbeszélni, hogy Anastasia művészeti órát fog tartani a kis 5-6 éveseknek. Csupa lelkesedéssel jöttünk haza. A végeredményt meg a képeken láthatjátok. Papírtálcák ilyen kreatív felhasználását még életemben nem láttam! A gyerekek szerintem nagyon élvezték a foglalkozást. Remélem, hogy jövőre, ha Anastasia visszatér, akkor folytatja velük az alkotást!
Az már csak hab volt a tortán, amikor Hana azt mondja nekem az egyik nap, megkaptam tőled azt az insprirációt, amire vártam és megyek az állat klinikára önkénteskedni. Olyan büszke vagyok a lányokra!
Sometimes I am proud of myself. Yes, that is my feeling when I manage to talk with somebody about something which bring both of us further.
I wrote already about the volunteering, this is a topic which is standing very close to my heart and I think, my talk partners are also feels this energy. It was enough to say to Anastasia my Scottish Dancing teaching experiences in the school she started immediately thinking about what she could offer to the kids. It was a great pleasure to see her enthusiasm and the words were followed by acts we went together next time to the school to my usual class.
It means so much that I already did this whole process and she did not have to find the way on her own. After my class she managed to talk with them, that she will held an artistic class for the 5-6 years old. We were coming home with full excitement. The end result you can see on the pictures. I have never seen that creative usage of paper plates before. I think the kids enjoyed themselves a lot. I hope next year when Anastasia is back she will continue this creative occasions with them.
And it was the icing on the cake when Hana was telling me that she got inspired and she went for volunteering to the animal clinic. I am so proud of these girls!
Comments
Post a Comment