Ázsia - Asia

Az igazat megvallva soha nem vágytam Ázsiába... Nem gondolkoztam rajta, hogy miért, de biztos benne volt, hogy csomó injekciót kell kapni az utazás előtt, a történetek, hogy gyomorproblémák léphetnek fel, ami majd egy kis pálinkával lehet majd kikezelni, hogy a nyelvet nem beszélem, hogy a konyha túl egzotikus.
Azért büszke vagyok magamra, hogy bár tűfóbiám van, nem élek pálinkával, nekivágtam ennek a nagy útnak. Egyedül soha nem tettem volna meg, de Phill ezen az úton is csodálatos társ. Emlékszem az első félelmekre, hogy mit fogok merni megkóstolni, a sok nevetésre, amivel a fura szituációkat megoldottuk. Az emberek ugyanúgy emberek, Balin nagyon kedvesek, Thaiföldön mindent megoldanak, Malájziában mindenki megfordul, Vietnámban meg már rutinunk van, mit hogyan kell csinálni.
Találkoztunk sok kedves emberrel, lett néhány új barátunk, akivel remélhetőleg a jövőben is tartjuk a kapcsolatot, néhány "új" rokonunk, akik különlegessé tették ezt az utat. Ettünk pár ételt, amit lehet szívesen fogok megkóstolni a jövőben is. Olyan életet éltünk, ami kevésbé szól a vásárlásról, rohanásról, kimerültségről, piszkálódásról. Ugyanakkor sokkal tisztábban látjuk, mit szeretnénk, mennyire hiányoznak a barátok, mennyire vágyunk egy otthonra.
Mi volt a legjobb? Hogy Phillel együtt voltunk ezen a kalandon! Hogy Thaiföldön taníthattam a gyerekeket az iskolában skót táncra, hogy voltak kedves szomszédaink, hogy Phill megcsinálta az összes vizsgát, amit szeretett volna, hogy sikerült néhányótokkal levelet váltani/Skype-n beszélgetni, kapcsolatot tartani és azt ápolni, megosztani az élményeinket, tanulni, legyőzni a félelmeket, felfedezni Ázsiát.

If I am telling the truth, I was never intended to visit Asia... I was not thinking about the reasons, but it must count that you have to get plenty of injections, the stories about bad bellies, what you have to handle with some strong spirits, the languages which I am not able to speak, the cuisine which may too exotic for me.
I am proud of myself, even I have fears from needles and I am not drinking shots I was in to do this trip. I would have never done this on my own, but Phill is a fantastic partner on this trip as well. I remember on my fears (What will I be able to eat or dare to try?), the lots of laugh, which solved many weird situation. People are people everywhere, in Bali they are very kind, in Thailand they solve everything, in Malaysia you can see all kind of, in Vietnam we have already the routine, how we should live our life.
We have met many nice persons, we got some new friends, with who hopefully we will be in touch in the future as well, and we gained some "new" relatives as well, who made our trip very special. We have tried some food, which I will be happy to taste in the future as well. We have lived a life which is not about shopping, running around, exhaustion, bulling. In the same time we see more clear, what we would like to do in the future, how much we miss our friends and how much we would like a home to settle.
What was the best? That we were together with Phill on this adventure! The teaching dancing in the school in Thailand, we had nice neighbours, Phill passed all the exams he wanted, we managed to exchange some emails/talk on Skype with some of you, keeping the connection and take care about it, we could have shared our experiences, have learnt a lot, defeated my fears, explored Asia.