Auckland: Az utolsó napok - The last few days

Egy nagyon hosszú autózás állt előttünk. Először éreztük itt Új-Zélandon, hogy tömeg van. De megérkeztünk végül, hogy az utolsó négy napunkat itt töltsük. Valahogy sejtettem, hogy nem lesz a kedvencünk, kicsit elszoktunk már a nagyvárosoktól, de talán az is hozzájárult, hogy már elkezdtünk lélekben hazakészülni. Próbáltunk lazítani, kenyeret sütöttünk, főztünk, nem kapkodtunk.
Auckland Új-Zéland legnagyobb városa, közel másfél millió lakossal. A város 53 már nem működő vulkánra épült. Itt él a legnagyobb maori közösség illetve ázsiai lakosság.
Szombaton bementünk a városba, a kikötőnél annyi minden megváltozott, hogy nem volt ismerős érzésem egyáltalán. Nagyon sok kínai bolt, boltos, lakos volt a fő utcán. Mivel kicsit esős volt az idő, úgy döntöttünk az Akváriumot fogjuk megnézni. Ez egyszerűen szuper volt! 1985-ben nyitották meg, az első 7 hét alatt 100.000 látogatója volt. Ez volt a világon az első Akvárium, ahol a víz alatt egy folyosóban közlekedve lehetett a tengeri élőlényeket megfigyelni. Nagyon tetszett, hogy mennyire informatív és gyerekbarát volt. Bemutatták Robert Scott antarktiszi kutató állomását, akit Amundsen megelőzött a déli pólus eléréséért folytatott küzdelemben. Voltak pingvinek, rengeteg! 3-5 tonna havat gyártanak nekik naponta. Ötletesen egy táblázat segítségével a pingvinek nemét, nevét és társát is ki tudtad következtetni. Voltak teknősök, Némo-k, óriási ráják, cápák, csikóhalak. Reméltem, hogy ez Phillt felvidítja, mert utolsó pillanatban lemondták a búvárkodását.
Így másnap észak felé indultunk és elmentünk a Kauri múzeumba. Ezeket a fákat már Ausztráliában is láttuk, a dinoszauruszok korában ezek az óriási fák népesítették be a Földet. Ma már nagyon kevés található belőlük. A legnagyobb élő példány, "Az erdők atyja", több, mint 5 méter átmérőjű és 3000 éves. Nagyon jól megmunkálható, sokrétűen felhasználható fa, a múzeumban nagyon sok illusztráció volt a kitermelésükről, felhasználásukról.
Hétfőn pihenős napot tartottunk, este táncolni voltunk, ahol megint taníthattam egy táncot! Itt több korosztályból voltak jelen, de azért még mindig nagyon hiányzik a fiatal-60 éves korosztály.
Ma meg már utazunk is haza!

Egészen hihetetlen érzés! Közel hét hónapja indultunk el, jártunk Balin, Thaiföldön, Malájziában, Vietnámban, Ausztráliában és Új-Zélandon. Találkoztunk családtagokkal illetve barátokkal Kuala Lumpurban (Francine & David), Ho Chi Minh Cityben (John és családja), Sydneyben (Michael & Tina és a többiek, Ali), Canberra-ban (Jenny & Julia), Metungban (Alan & Mary), Melbourne-ben (Réka és családja) és Greymouthban (Hana & Victor). Phill 102-ször merült a sérülése ellenére. A thai tanításokon felül tíz táncra mentünk el, ebből öt alkalommal taníthattam is egy kicsit illetve Canberra-ban a teljes órát.
Több, mint 100 blogbejegyzésben követhettétek az utunkat.
Mindig mondom Phillnek, ne legyen szomorú, hogy ez az út most végetér, hatalmas kalandok várnak ránk Európában is. Ahogy ismerem magunkat, unatkozni nem fogunk!

It was a long-long drive up to the North. First time we felt in New Zealand that it was crowed. But finally we arrived to spend here our last four days. I had the feeling somehow that this place won't be our favourite, maybe we are not used to anymore to big cities, but another reason could have been that we started to prepare ourselves to go home in heart. We were very relaxed, baked our bread, cooked everyday, didn't be in a rush at all.
Auckland is the biggest city in NZ, it has around 1.5 million inhabitants. The city was built on 53 volcanos, none of them is active. Here lives the biggest Maori and Asian community.
We went in to the city on Saturday, at the port so many things were changed, I had no familiar feeling at all. Many Chinese shops, vendors, people were on the main street. As it was a bit rainy day, we decided to go to the Aquarium. It was absolutely superb! It was opened in 1985 and in seven weeks they reached 100.000 visitors. This was the first Aquarium in the world where in an underwater corridor you could observe the creatures of the sea. I liked a lot how informative and child friendly it was.
They were a replica of the research hut of Robert Scott in the Antarctic. He was beaten by Amundsen in the competition of reaching the South Pole.
There were plenty of penguins. 3-5 tonnes of snow is made for them daily. It was very clever how with the help of a matrix you could found out the sex, the name and the partner of the penguin. There were turtles, Nemo's, giant sting rays, sharks, sea horses. I hoped this visit cheered Phill up, as his diving was cancelled last minute.
So the next day we went for an excursion to the North to visit the Kauri Museum. These trees we have already seen in Australia, in the age of the dinosaurs these were growing all around the world. Today there is not too many pieces anymore. The biggest living one in NZ, called "The Father of the Forests", has about 5 meter in diameter and 3000 years old. It is a great tree for timbering, many way they could use them. In the museum there was lots of illustration how they were cutting them and used them.
On Monday we had a relaxing day, we went dancing in the evening, where I could have taught a dance again. There were a bit more age range in this club but the young-60 range is missing everywhere globally.
And today we are already on our way home!

Such an incredible feeling. We started our trip around seven months before. We were in Bali, Thailand, Malaysia, Vietnam, Australia and New Zealand. We met with family and friends in Kuala Lumpur (Francine & David), Ho Chi Minh City (John and his family), Sydney (Michael & Tina & co, Ali), Canberra (Jenny & Julia), Metung (Alan & Mary), Melbourne (Réka and her family), Greymouth (Hana & Victor). Phill did 102 dives, even though his injury. Above my teaching in Thailand we went for ten dance classes, 5 out from them I could teach a dance but in Canberra the whole class. You could have followed our trip in more than a 100 blog notes.
I tell always to Phill not to be sad that this trip is reaching in its end, we will have great adventures in Europe as well. As I know ourselves, we won't get bored!