Mindennapi kenyerünk - Our everyday bread

Ezen olyan sokat gondolkodtam, hogy Violettet idézzem, végtelen sokat. Nagy-Britanniában a kenyér nem finom. Vagyis biztos van finom, csak én még nem találtam meg. Így mióta kiköltöztem a saját kenyeremet sütjük, aminek a receptjét még évekkel ezelőtt kaptam egy volt kollegámtól. Phill mikor először kóstolta a kenyeret azt mondta, soha többet nem akar más kenyeret enni. (Ekkor tudtam, hogy komolyak a szándékai! Illetve az esküvőnk óta mindenkinek hangoztatja, hogy a kenyér miatt vett el feleségül!😊😊)
Na de, hogy visszatérjek a lényeghez, mielőtt kiköltöztünk azzal a szándékkal jöttem, hogy szeretnék egyszerű kenyér sütést tanítani. Nekünk magyaroknak, azt hiszem, a kenyér nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben, de fontos azt is tudni, mi kerül abba a kenyérbe, amit megeszünk.
Aznap, amikor az interjúm volt, gyalog nekivágtam a szomszéd városnak, hogy egy farm boltot megnézzek, új teljeskiőrlésű liszt után kutatva. Valami volt aznap a levegőben. Minden olyan nagyon jól sikerült és valahogy úgy éreztem sikerülni is fog. A boltban a farm tulajdonosa nagyon kedves volt, szó szót követett és megmutattam egy fotót a kenyeremről. A következő percekben már a kenyérkészítés csínját-bínját beszéltük hármasban egy vásárlóval. Mondtam én szívesen tartok nekik egy kurzust, mert eddig ők nem tudtak jó kenyeret készíteni. Meg is állapodtunk, hogy pár nap múlva eljönnek hozzánk és megtartjuk az első kurzusomat.
Hihetetlen volt, hogy ez is sikerült, eljöttek és az, amikor először kóstolták a frissen sült kenyeret, mintha a szférák zenéjét hallották volna. Majd hazamentek és másnap két nagyon boldog ember üzenetét olvastam, hogy megsütötték a kenyeret maguk is és sikerült!
Kell ennél több?
Mondtam már, hogy szívesen tartok kenyérsütést?😉

I was thinking about this so long, to cite my friend Violett, endless. In Britain the bread is not the best. Or I should say there are must be some tasty ones, just I haven't found them yet. So since I moved we are baking my own bread, which recipe I got from years ago from my ex-colleague. When Phill tasted first my bread he said, he never wanted to eat any other bread. (That was the point when I thought that our relationship is getting very serious! And after our wedding he is keep saying to everybody that my bread is the reason why he asked me to marry him! 😊😊)
But back to the mainline, before we moved back to Scotland I had a very strong purpose, that I would like to teach people how to simply bake their bread. For Hungarians, I think, the bread is very important in our lives, but also crucial what goes in to our bread that we eat.
The day, when I had my interview I decided to walk to Linlithgow to check a farm shop to look for some new wholemeal flour. There was something in the air that day. Everything was turning out so well and I was sure that whatever I want I can reach in that day. In the shop the owner of the farm was really kind and at one point in our conversation I was showing a photo from my bread. In the next minutes we were chatting about the technics of the bread making with another customer involved. I told them, that I am more than happy to hold a course, because so far their bread making attempts were unsuccessful. We agreed in the date, in a few days later they came to our house and we hold the very first event.
It was incredible, that I succeeded to organize this, they came and when they first tasted the freshly baked bread there were the angels singing. Then they went home and the next day I could have read two very pleased persons' massages, that they baked their own bread and it turned out perfectly.
Who needs more?
Did I tell you that I am happy to teach bread making? 😉