A sziget túloldalán - On the other side of the island
Miután végeztünk a nemzeti parkban, tettünk egy rövid kitérőt a sziget nyugati oldalára, El Golfo-ba, ahol egy másik érdekes természeti képződmény található, a Zöld Lagúna (Lago Verde). Mivel felhős volt az ég, mély zöld színben játszott a tó, de láttunk képeket, ahol rikító zöld volt napsütéskor. Itt is egy vulkán volt anno, de az félig eltűnt már a tenger folyamatos errodációja által. A tó a kráter fal lábánál található, színét a kioldott ásványok és a benne élő mikroorganizmusok adják. Még hozzáérni sem szabad. Az óceán itt nagyon erős volt, hatalmas tajtékos hullámok szabdalják ma is a partot. A parkolónál helyi ékszerárusok árulják a portékájukat, a legmegdöbbentőbb nekem a kívülről egyszerű fekete lávakőnek tűnő darab, belül olíva színű ásványt rejtett. Valahogy így már értem a tó színét is.
Itt állunk és arra gondolok, itt vagyok én a legnyugatibb ponton egész életemben! Phill még Minneapolis-szal vezet, de ketten együtt voltunk Új-Zélandon legdélebbi és legkeletebbi részén a Földnek.
Innen a sziget közepén át északnak vettük az irányt. Teguise nagyon hangulatos, helyi városnak tűnt. Majd keresztülmentünk a sziget legmagasabb pontján és minden sokkal zöldebb volt. Teraszosan művelt hegyeken szerpentineztünk át és akkor gondolkodni kezdtem, hogy itt akkor nem vulkánok vannak? Aztán feltűntek a hamísítatlan kúp alakú hegyek, de ezek 3000 évvel ezelőtt voltak aktívak, nem 300 évvel ezelőtt! Talán egyszer délen újra minden ilyen zöld lesz? Vagy jön majd egy másik kitörés...
Mire elértük a legészakibb pontot Mirador del Rio-t, kisütött a nap! Innen gyönyörű rálátás nyílik a sziget oldalára, mert egy csücsökben helyezkedik el. A szomszédos sziget La Graciosa csodás színekkel csábított, de Phill azt mondta itt azért kicsit magányosak lennénk. Aztán hirtelen megláttuk Alan-t, aki ma külön utakon motoros túrára ment. Jó volt összefutni, hiába, kicsi a világ (és Lanzarote).
Once we finished in the National Park we did a little detour to the West side of the island to El Golfo, where you can find another interesting natural phenomenon the Green Lagoon (Lago Verde). It was cloudy, so the lake had a very dark green color but we saw some photos where it was bright green. El Golfo is a half-submerged cone of a volcano, which over time has been eroded by the sea. At the foot of the crater wall is Lago Verde, a half-moon-shaped striking green lagoon filled with volcanic minerals and micro-organisms that are believed to be unique in this lake. You cannot even touch it. The ocean here was very rough, huge waves cutting the shore today as well. At the car park local jewelers are selling their products. The most surprising was from the outside simple looking black lava stone cut up to reveal the olivine, which is an olive colored gemstone. Somehow now I understand better why green is the color of the lake.
From here we continue our trip to the North. Teguise looked as a very nice local little town. Then we cross the highest point of the island and everything was much greener. Between terraced hills we drove on serpentine roads and then I was started to think, maybe this part of the island there are no volcanoes? But then I saw the unmissable cone shape hills, but they were active 3000 years ago, not 300 years ago! Would it be possible that everything will be this green on the South as well? Or maybe another eruption will come...
Once we reached the northernmost point, Mirador del Rio, the sun was coming out. There was a beautiful view on the side of the island. The next island, La Graciosa, had amazing color water, but it is quite small, Phill told me we would be very lonely there. And then we see Alan in the car park, who went on this day on his own for a motorbike tour. It was great to see each other, well it is a small world (and Lanzarote is small as well).
Comments
Post a Comment