Vulkánok között - Volcanic areas

A Timanfaya National Park a sziget délnyugati oldalán helyezkedik el, területe közel negyede a szigetének. Fura egy olyan szigeten lenni, ahol minden kvázi közel van egymáshoz, Puerto del Carmentől mindössze fél óra autóval. 

1730-at írunk, egy helyi lelkész feljegyzéséből tudjuk, mi történt. A föld megnyílt este nyolc kilenc között, a tűz feltört és egy hegy emelkedett ki a semmiből. Hat éven keresztül folyamatosan törtek ki a vulkánok, rengett a föld és az addig bőven termő termőföldet a 800 fokos láva, a vulkanikus hamu örökre maga alá temette. Az emberek elmenekültek, az állatok elpusztultak.

Nézem a tájat, fekete a föld, 100 vulkán szabdalja, a távolban látjuk a tengert. Egy sivatag közepén vagyunk, ahol a nappalok és éjszakák között 20 fok különbség van. És mégis 800 különböző faj tért vissza erre a földre, mikroszkópikusoktól a gyíkokon át a madarakig.

A látogatóközponttól buszokkal visznek körül, szűk kanyargós utakon megyünk a lávába vájva. Nem lehet csak úgy elcsatangolni, a bemutató során mindenki kap egy marék kavicsot, meglepően meleg. Itt a falnál 80 fokos a szikla, majd egy réshez vezetnek, ahol a behelyezett széna pillanatok alatt lángra kap. Itt már 300 fok van, pedig csak egy méterrel van mélyebben, mint ahol állunk! Aztán egy csőbe, ami 13 méterre megy le a felszín alá, öntenek egy vödör vizet, pár másodperc és forró gejzír csap fel. A helyi étterem egy másik gödör felett grillezi a húsokat.

César Manrique, a modern Lanzarote nagyapja, alkotta meg a park szimbólumát az ördögöt. Az ő munkásságába lépten-nyomon belebotlunk a szigeten.

És ha még nem tudtad volna elképzelni a tájat, itt forgatják a legtöbb "Mars-on játszódó" filmet. Megértem, nagyon más világ.

The Timanfaya National Park located on the South-West part of the island and it takes almost a quarter of it. It is a strange feeling to be on an island, where everything is quite close to each other, the park is only half an hour by car from Puerto del Carmen.

We are in 1730, what has happened we know from a local priest's letter. The ground opened between 8-9pm and the flames were risen to the sky and a mountain was growing out from the ground. In the next six years more and more volcanoes were erupting, there were continuous earthquakes and the previously fertile land was destroyed by the 800 degree lava and covered forever by the volcanic ash. The people left the island, the animals died from the poisonous gases.

I am looking at the landscape, the ground is black, 100 volcanoes crossing it, in the distance we see the see. We are in the middle of a desert, where between days and nights there is 20 degree difference. And still 800 different spices returned to this land, from the microscopic ones through the lizards to the birds.

  

From the visitor center we are taken around by buses, we are on narrow windy roads carved in the lava. You cannot go on your own, during the demonstration everybody got a handful gravel, which is surprisingly warm. Here at the wall the rock is 80 degree hot, then they lead us to a hole on the ground, where the small ball of hay in seconds goes up in flames. Here is already 300 degree, it is only a meter deeper where we are standing. Then they pull a bucket of water into a pipe which is going 13 meters deep under the ground and in a second or two hot geyser blow out. The local restaurant is grilling the meat above another "well". 

César Manrique, the modern Lanzarote's grandfather, made the symbol of the park, the devil. You can see his artworks all around the island.

And if you still could not imagine the landscape, most of the "Mars-movies" are filmed here.

I understand, it is such a different world.