Barthalomä

Péntek délután érkeztünk Barthalomä-be, kicsit később, mint terveztük, de még időben, hogy megnézzük a táncok helyszínét, beállítsák a fiúk (Màrtainn, Kev és Phill) a hangszereket az esti bál előtt. Mindig izgalmas, amikor egy bálra elmegyünk, hogy ki mindenkivel találkozunk.


Nagyon jó volt táncos Verena-val találkozni, német Timmel, Paulaval és Emmaval, illetve sok más ismerőssel. Ilyenkor nagyon pörgünk végig, vagy beszélget az ember valakivel, táncolunk, party szobában vagyunk vagy kicsit az órára készülünk, de nem alszunk.

Én persze mongusz üzemmódban voltam, azt néztem hol vannak a gyerekek, megvan-e mind a hat, akiről szó volt, hogy a kurzuson részt vesz. Izgultam... pedig Violett szerint nem szoktam. Öt gyerekkel találkoztam, de a hatodik csak nem akart előkerülni. Aztán kiderült nem is lesz, mert már a felnőtt csoportba fog menni. Jó rendben, nyugodt vagyok, Joana és Paula ugyanis felajánlotta, hogy bejönnek segítőnek, hogy meglegyen a mágikus nyolcas szám. Jók vagyunk, mondtam magamban! A gyerekek közül egy kétnyelvű kislányt, Isabelle, ismertem már a tavalyi bonni bálról, neki volt még két másik testvére ott, Rosanna és Magnus, egy csak németül beszélő kisfiú, Lukas, illetve Silke kislánya, Helen, aki szintén nem beszélt angolul. Aztán az este második felében nagy baj történt... Helennel táncoltunk egy táncot, amikor elkezdett sírni a fájdalomtól... szegénynek a térdében elpattanhatott egy ér, hatalmas fájdalmak közepette vittük le a táncparkettről. A szívem összeszorult, hogy szegénnyel mi lesz, illetve a csoporttal... megint eggyel kevesebben voltunk. Hát nem aludtam jól egyáltalán. Másnap reggel mindkét segítőm nyugtatott, ne izguljak szereznek még egy felnőttet. Végül Silke jött be segíteni, majd később Lukas anyukája Christine.

Végre elkezdhettük a kurzust. Nagyon sokat készültem rá, gyűjtöttem az ötleteket, táncokat, hogy vajon egy 8-14 év közötti csoport mire hogy fog reagálni. Nagy segítségemre volt Julka, akivel az egész óra tervet átbeszéltük előre. Minden nagyon jól sikerült! Helent mindig próbáltuk bevonni, ő intézte a zenét nekünk, amikor lejátszóról ment, nekem óriási segítség volt! Mikor Phill szombat délután bejött hozzánk játszani, ő mondta a Ready...and-et. A különböző táncok mellett, voltak vicces feladatok, tánc írás, tombola, közös fagyizás, minden azt hiszem, remekül ment.

Azt gondolom, a csupaszív segítőim nélkül nem lett volna ilyen sikeres a kurzus, de én ebben hiszek egyébként, hogy nem szeparált csoportban, hanem kevert csoportban lehet a legtöbbet fejlődni. A felnőtt táncosok is boldognak tűntek, a gyerekek a végére nagyon elfáradtak, de boldogan búcsúztunk el egymástól, reméljük, valahol, valamikor még látjuk egymást!

We arrived to Barthalomä Friday afternoon a little bit later as we planned but still in time to check the dance venues and the boys (Màrtainn, Kev and Phill) to set their instruments before the evening dance. It is always so exciting when we go for an event like this, who we will meet there. It was great to see our dancing Verena, Tim, Paula and Emma and many other dancing friends. We are always buzzing on a weekend like this, either you are chatting with someone, dancing, being in the party room or preparing to the classes, but we are definitely not sleeping (enough).

Obviously I was in observing mood, like a mongoose, I looked where the kids are, do I have all the 6, who I was told that will be on my course. I was nervous… although Violett my very good friend in Hungary says I am never doing that. I met five kids but could not see the sixth one. Then it turned out I will have only five, because the final one will join to the adults. It is fine, I am relaxed, Joana and Paula already offered that they are happy to come in to my class to have our magic number (8). We are fine, I told to myself again and again. I knew one of the bilingual girl, Isabelle, from the last year Bonn Ball, she had two other siblings Rosanna and Magnus as well on the course. And I had two German speakers, Lukas a wee boy and Silke’s daughter, Helen. Then in the second half of the evening something very bad has happened… I went just to dance with Helen, when she started to cry from the pain… possibly a blood vessel was exploding inside her kneecap, we took her off from the dancefloor in terrible pain. I was so scared, what will happen with her and what will be with the group…we had again one less as we needed. I did not sleep well at all. The next morning both of my helpers tried to calm me down, not to worry they will go and find an extra person to come in to help us. Finally Silke came in to help and later on Christine, Lukas’ mum as well.

Big relief we could have started the course.  I prepared myself a lot for this, I collected ideas, dances, thinking about how a group aged 8-14 will react on them. Julka from Budapest was one of my biggest support, we talked through all my lesson plan in advanced. Everything went great! I really tried to involve Helen as much as we could, she was our “musician”, helped me to arrange the music when we played it from an IPod. It was a huge help for me. When Phill came into our class on Saturday afternoon, Helen could have told him the Ready…and. Beside the different dances, we did some fun exercises, the kids devised a dance, we did a raffle, I took our gang for an ice-cream, I think everything was just great.

But without my helpers I could not have had such a successful course. But that is what I believe in anyway that not in separated but in mixed groups we can develop the most. My great adult dancers were looked also happy, the kids looked so exhausted to the end, but we were happy to say goodbye because of the hope that we will see each other in another time.