Kálváriák az egészségügyben - Go through the mill in the Health System

Figyelem, ne olvasd tovább, ha nem vagy kíváncsi a brit egészségügyben való küzdelmes utamra...

Az egész júliusban kezdődött. Elkezdett fájni a fülem... Nem, egy kicsit sem voltam boldog. A fül úgy tud fájni és szinte semmit nem lehet ellene tenni. Olyan mintha a fejed közepében kellene valamit megvakarni, hogy jobb legyen, de hát ez ugyebár lehetetlen. Még el is ájultam, életemben először... A Summer School meg csak ezután kezdődött... Oda persze mindenképp el akartam menni, de annyira kimerültnek éreztem magam, már kb egy menet táncolás után. A legrosszabb mégis az volt, hogy a jobb fülemre alig hallottam. Tudom, az én hibám, hogy mindent akartam csinálni, nem is akárhogyan. Nem pihentem, táncoltam éjjel nappal, a buli szobában hosszasan időztem, de mentségemre szóljon, nagyon jól éreztem magam a fülemet leszámítva. Így miután hazatértem a táncolásból elkezdtem újra a házi orvosnál fel-feltűnni. Azt gondoltam, javult az állapotom, de egyik pillanatról a másikra kiszakadt a dobhártyám. Végül a harmadik házi orvos, akihez kerültem vette kezébe az ügyemet és mondta, hogy higgyem el, meg fogjuk oldani ezt a problémát. Ez volt az első fénysugár valahol az alagút mélyén. Beutalt a kórházba sürgősséggel. De a hetek csak teltek és nem hallottunk semmit a kórházról... Végül az orvosom kiderítette, hogy az esetemet leminősítették sürgősről normál esetre és így 12-18 hetet kell várnom, mire szakorvoshoz kerülök. Az utazásunk Európába nagyon jó volt, de hála az égnek, hogy autós utat terveztünk, mert jelen állapotomban nem tudok repülőn utazni. De fülem rettenetesen fájt... Paula olyan kedves volt és támogatott végig az útunk során, mint hivatásos gyógyszerész nagy segítségemre volt, hogy melyik fájdalomcsillapító nem működik együtt a másikkal, hogyan érdemes kezelnem magam, milyen más lehetőségek vannak, ha megpróbálnék valamit még tenni a gyógyulásom érdekében. A legborzasztóbb fájdalmakon mentem keresztül, szegény Phill annyira aggódott, de végül valami végre kijött a fülemből. Úgy tértem vissza az orvoshoz, hogy most már biztos valami pozitív változás van. De megint csak ugyanaz a diagnózis volt, a fülem még mindig el volt záródva...
Úgy döntöttünk saját kezünkbe vesszük az irányítást és elmentünk egy magán fülklinikára megszabadulni attól a valamitől, ami elzárta a fülemet. Phill intézte az egészet, megkereste a helyet, foglalt időpontot, eljött velem Glasgowba és végig támogatott. A különbség a tisztítás előtt és után óriási volt. Először látta az orvos (részben) a dobhártyámat, a fájdalom szinte teljesen elmúlt és sokkal jobban hallottam. Újabb antibiotikum kúra. És most mi a helyzet, megjött végre a beutalóm a kórházba... október végére van időpontom. Nagyon remélem, hogy a hátralévő időben már csak javulni fog a fülem és nem romlani és amikor odakerülök, akkor segítenek meggyógyulni. Szeretnék újra hallani rendesen, a jobb oldalamon aludni és nem minden mondat után visszakérdezni "Mit is mondtál?". Szorítsatok.

Be aware, don't read it if you don't want to know my rugged trip in the British Health System...

Started back in July. My ear started to pain. No, I was not happy. Ear can be so painful and you hardly can do anything. It is coming into your brain and if it is scratchy no way you can release the pain. Even I fainted first time in my life... I went though the Summer School with this problem, I felt so exhausted after dancing a minute. And what was the worst I was deaf on my right side.  I know it was my fault that I wanted to do everything and pushed myself. No resting, but lots of dancing, parties, fun. So after the week was over I started my trips back to the GP. I thought I was not too bad, when out of the blue my eardrum perforated. The third GP I saw when this happened told me he will sort this out. That was a little light in this black tunnel. He referred me to the hospital urgently. Weeks passing by and nothing we heard from the hospital... Finally my GP found out that my case was not counted as urgent and I have to wait 12-18 weeks. Our holiday to Europe was great but I was so thankful that we planned to make it as a road trip, because I am not able to go by plane now. But my ear was terrible... Paula was just so kind and supportive, as is a Pharmacist she could have explained to me which pills not working together, how to try to control the pain, what else I can do. I had the most terrible pain, Phill was so worried, but finally something was coming out from my ear. I felt more positive when we were back to see my GP. But the same things he said, my ear was blocked... We decided to go to a private ear clinic to make my ear clear out. Phill helped me through all of these, found the place, booked me in, came with me to Glasgow and supported me continuously. This made such a big difference. First time ever my GP was able to see my eardrum (at least slightly), the pain was released, I could have heard much better. Another antibiotic treatment. And where are we now, I got my appointment to the hospital... which is the end of October... I really hope in the next few weeks it will heal only and not getting worse and in the hospital it will be fixed. I would love to hear again well, sleeping on my right side, not asking back after every sentence "What did you say?". Send the positive energies.