Német kalandok - Adventures in Germany

Az utazásunk néha kívülállók számára ámokfutásnak tűnhet, de nem az, hidd el nekem. Jó, aludni nem alszunk eleget, de cserébe, megpróbálunk mindig pár baráttal összefutni.

Amikor kiszálltunk a kompból, Amstelveen felé vettük az irányt, ahol Brammal találkoztunk. Ő sose változik, ugyanaz a nyitottság, öröm vele mégha csak röviden is találkozni.

Innen Kölnbe vezettünk, ahol Paula és Emma várt minket. Jó volt őket viszontlátni július után az otthonukban. Már itt kezdődött nekem ez a nagyon kellemes, otthon vagyok érzés. Fura, hogy bár csak 27 hónapig éltem Németországban, mindig valahogy megvan ez az érzés.

Sikerült a búvár Verenával, akit Thaiföldön ismertünk meg, újra találkozni. 

Másnap röviden Darmstadtba mentünk, ahol Zsófiékkal ebédeltünk. Túl rövid volt ez a találkozás, de nagyon boldoggá tett.

Innen Barthalomäba vezettünk, ami Ulmtól nem messze található. Az út utolsó szakasza gyönyörű hegyvidékes tájon vezetett. Itt rendezte meg a német skót tánc csoport az éves közgyűlését és hétvégi kurzusát, ahova engem is elhívtak a gyerekcsoportot tanítani, Phillt meg az esti bálokra illetve kurzusokra zenélni. Mi ez, ha nem kaland?!

If you read our stories from our travels it sometimes could feel a bit maniac, but believe me, it is not. Okay I am agree with that we are not sleeping enough, but we always try to fit in some friends to meet in a short time.

Once we got out from the ferry we went to Amstelveen to see Bram. He never changes, it is always the same openness towards each other and happiness when we see him, even if we see each other only for an hour.
Our next stop was Cologne where Paula and Emma was waiting for us. It was great to see them again, but now in their home, after their visit in Scotland in July. 
Since we crossed the border of Germany I have already started to feel this very nice comfortable feeling, I am at home. It is quite bizarre that although I was living in Germany only 27 months, I always have this feeling.
We managed to see diving Verena as well, who we know from Thailand.
The next day we went briefly to Darmstadt to have lunch with Zsófi and her family. It was way too short time together but made me so happy.
From here we drove to Barthalomä, which you can find not far from Ulm. The last bit of the journey went through beautiful hills. The Central Germany Branch here organised their AGM and weekend course, I was invited to teach the kids course and Phill was asked to play the evening musics and also on other courses. What is this if not an adventure?!