Tübingen - Strasbourg
A tánchétvége után Tübingen felé vettük az irányt, ahol Orsinál töltöttünk pár napot. 15 éve költöztünk Danival anno Tübingenbe és máig az otthonomnak érzem. De ami vicces, bár Orsi sose találkozott ezelőtt Phillel személyesen, valahogy az volt mindvégig az érzésem, hogy már rég ismeri őt. Biztos a blog is segít ebben. (A blog kapcsán, elég sok gondolat gyötör mostanában, néha szívesen írnék, néha nem. Hiányzik a visszacsatolás, hogy bár sokan tudnak így rólam, rólunk, én szinte semmit a Ti életetekről. Valahogy ha írom, akkor érzem, milyen távol is vagyok a magyar életemtől. Nehéz...)
Hulla fáradtak voltunk... Phill ülőhelyében elaludt, amíg mindenki a dolgát intézte, én meg mintha egy lassított felvétel lettem volna, olyan sebességgel tudtam csak mozogni. Remek esténk volt, Andreas, Orsi párja, olyan nagyon szépen beszélt magyarul és be kell valljam, azért az hihetetlen érzés, amikor egy brit és egy német magyarul beszéli meg ki, ki mit kér inni a vacsorához.
Orsival mindig minden olyan, mintha mindig is ott lennénk. A párbeszéd olyan egyszerű, olyan fontos dolgokat is meg tudunk beszélni, mint a Földünk jövője és csak azt szeretném, ha legközelebb kicsit hamarabb tudnánk újra találkozni és folytatni a beszélgetést, ahol most abbahagytuk.
Tübingenben Phill olyan aranyosan mondta, oda menjünk, ahova Te szeretnél, Te vagy a helyi.😊
Ez a nyugodt hétfői nap volt egyébként Phill kedvenc napja a teljes utazásunkból, az a nyugalom, finom ételek és italok a Neckarmüller-ben, láblógatás a szigeten, este meg Orsiékkal az együttlét. Alig várom, hogy újból arra vezessen a sors minket!
Innen Franciaország felé indultunk, ahol spontán nyaralást terveztünk végrehajtani, azaz nem előre megtervezett útvonalon haladni, valahol megszállni, élvezni a francia konyhát stb. Na ennyire nem voltunk spontánok a végén, de csak Tübingenben néztünk rá először a térképre, merre is menjünk. Az az egy kérésem volt Phillhez, hogy mindenképp a Fekete-erdőn át menjünk. Az az út valami elképesztően gyönyörű volt. Kicsit emlékeztetett minket Skóciára, minden nagyon zöld, dimbes-dombos, hegytetőről a völgybe kígyózó út, de míg Skóciában minden hegy kopár, itt égigérő fenyvesek vesznek körül.
Strasbourgban megálltunk ebédelni és majdnem sikerült egy táncos ismerősünkkel Giulioval találkozni, akivel a budapesti bálon ismerkedtünk meg, de összefutottunk vele St Andrewsban majd az Edinburgh reptéren is a nyáron. Strasbourg igazi világváros hangulatú, de óriási kontraszt volt nekem a két ország között, mikor átléptük a határt. Nagyon turisztikai, minden sarkon újabb turistacsoport vár arra, hogy a vezetőjük átkísérje őket a híres látnivalókhoz. Két dolog nagyon tetszett, a háztetők illetve a nagy katedrális csillagászati órája. A háztetők mind különbözőek voltak, a padlásterekben sok kis szoba lehetett, mert minden ház tetején sok kis különböző ívű ablak sorakozott. A belváros nagyon hangulatos, rengeteg étteremmel, minden téren. Be is ültünk az egyikbe, ahol a csak francia menü azért adott kis kihívást. Egyszer a pincér odajött segítsen-e, mondom, az nagyszerű volna, megmondaná, mi micsoda? Erre ő, hát ezek itt a főételek, ezek a saláták, ez meg a tészták! 😃 Na okosabbak nem lettünk, de végül rendeltünk marhát, ami a menü nagy részét tette ki, akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz minden menü 70%-án.
A katedrálisban nagyon szép ablakok voltak, de az óra az egyszerűen teljesen lenyűgözött, működött és úgy szerettem volna, ha valaki elmagyarázza, mi az amit pontosan le lehet róla olvasni.
Sajnos Giuliot elkerültük, de még várt ránk egy hosszabb vezetés aznap Metzbe, ahol végül az első éjszakánkat töltöttük.
After the dance weekend we were heading to Tübingen, where we stayed a few days at Orsi. I was moving to Tübingen 15 years ago and I am still feeling myself at home here. But what was for me very interesting, that Orsi and Phill never have met before in person, but I had the feeling there, that she already knows him for a long time. Must be our blog helps in this. (Nowadays I have some struggle regarding writing my blog. Sometimes I would like to write sometimes I don't. I miss a lot that there is no feedback, and although many people knows in this way about me, about us, but I hardly know anything from our readers. Somehow if I write the blog I just got so homesick, as I feel how far I am from my friends in Hungary. Very hard...)
We were totally exhausted... Phill was falling asleep in sitting, while everyone was doing their stuff in the house, and I was like a slow motion recording, I hardly could move. But we had a wonderful evening, Andreas Orsi's partner could speak so beautiful Hungarian and I have to say that is something incredible when a British and a German guy talk in Hungarian, what to drink at dinner.
With Orsi is always the same feeling as we would live there as well. The conversations are so easy, we can talk about very important topics as well as like the future of our planet, I only wish that next time we can meet a bit sooner and continue our talking where we stopped now.
In Tübingen Phill was so lovely, he said we should go where you want to, because you are the local.😊 This very relaxing Monday was Phill's favorite day in our whole trip he said, the peace, nice food and drinks in the Neckarmüller Beergarden, legsdangling on the island and spending the evening with our hosts. I can't wait that our faith leads us back here!
From here we were continuing our trip towards France where we planned to do an unplanned holiday, so not planning our route, find an accommodation somewhere, enjoy the French cuisine etc. Well at the end we were not that spontaneous, but we only looked at the map first in Tübingen to find out which way we should go actually. I had only one request to Phill that we should drive through the Black Forest. That trip was absolutely beautiful. It reminded us a bit to Scotland, everything is so green and lush, rolling hills, up to a hill top then winding down to a valley, but as in Scotland the hills are usually grassy here everywhere the pine trees are growing towards the sky.
In Strasbourg we stopped for having lunch and we almost managed to meet with Giulio, who we first met in Budapest on our dance weekend but we bumped into him in St Andrews and a few days later on the Edinburgh Airport in the summer.Strasbourg has a real cosmopolitan feeling, but I felt such a big difference when we crossed the border between the two countries. It was full with tourists, every corner another group was waiting for their guide to lead them through to the famous sites. I really liked two things in the city, the roofs and the big cathedral's Astronomical Clock. The roofs were all very different, on the attics there must have been many little rooms as there were lots of little windows. The inner city is very nice, there are many restaurants on each of the squares. We were sitting in one of them, where we were struggling a bit with the French only menu. At one point the waitress was coming to our table and asked if we needed help. I got a bit more relaxed and said sure, can you tell us what are these dishes on the menu? So she said, these are the main dishes, these are the salads and these are the pasta dishes.😃 We needed a bit more time still to find out what to choose but finally we ordered some beef dishes, which took a big part of the menu. We did not know that all the menus in this region in 70% contains beef dishes.
In the cathedral there were beautiful windows but the Astronomical Clock was fantastic. I wished that someone is coming and explaining what you can see on it exactly.
Unfortunately we did not see Giulio, because we still had a longer drive to Metz, where we spent our first night in France.
Hulla fáradtak voltunk... Phill ülőhelyében elaludt, amíg mindenki a dolgát intézte, én meg mintha egy lassított felvétel lettem volna, olyan sebességgel tudtam csak mozogni. Remek esténk volt, Andreas, Orsi párja, olyan nagyon szépen beszélt magyarul és be kell valljam, azért az hihetetlen érzés, amikor egy brit és egy német magyarul beszéli meg ki, ki mit kér inni a vacsorához.
Orsival mindig minden olyan, mintha mindig is ott lennénk. A párbeszéd olyan egyszerű, olyan fontos dolgokat is meg tudunk beszélni, mint a Földünk jövője és csak azt szeretném, ha legközelebb kicsit hamarabb tudnánk újra találkozni és folytatni a beszélgetést, ahol most abbahagytuk.
Tübingenben Phill olyan aranyosan mondta, oda menjünk, ahova Te szeretnél, Te vagy a helyi.😊
Ez a nyugodt hétfői nap volt egyébként Phill kedvenc napja a teljes utazásunkból, az a nyugalom, finom ételek és italok a Neckarmüller-ben, láblógatás a szigeten, este meg Orsiékkal az együttlét. Alig várom, hogy újból arra vezessen a sors minket!
Innen Franciaország felé indultunk, ahol spontán nyaralást terveztünk végrehajtani, azaz nem előre megtervezett útvonalon haladni, valahol megszállni, élvezni a francia konyhát stb. Na ennyire nem voltunk spontánok a végén, de csak Tübingenben néztünk rá először a térképre, merre is menjünk. Az az egy kérésem volt Phillhez, hogy mindenképp a Fekete-erdőn át menjünk. Az az út valami elképesztően gyönyörű volt. Kicsit emlékeztetett minket Skóciára, minden nagyon zöld, dimbes-dombos, hegytetőről a völgybe kígyózó út, de míg Skóciában minden hegy kopár, itt égigérő fenyvesek vesznek körül.
Strasbourgban megálltunk ebédelni és majdnem sikerült egy táncos ismerősünkkel Giulioval találkozni, akivel a budapesti bálon ismerkedtünk meg, de összefutottunk vele St Andrewsban majd az Edinburgh reptéren is a nyáron. Strasbourg igazi világváros hangulatú, de óriási kontraszt volt nekem a két ország között, mikor átléptük a határt. Nagyon turisztikai, minden sarkon újabb turistacsoport vár arra, hogy a vezetőjük átkísérje őket a híres látnivalókhoz. Két dolog nagyon tetszett, a háztetők illetve a nagy katedrális csillagászati órája. A háztetők mind különbözőek voltak, a padlásterekben sok kis szoba lehetett, mert minden ház tetején sok kis különböző ívű ablak sorakozott. A belváros nagyon hangulatos, rengeteg étteremmel, minden téren. Be is ültünk az egyikbe, ahol a csak francia menü azért adott kis kihívást. Egyszer a pincér odajött segítsen-e, mondom, az nagyszerű volna, megmondaná, mi micsoda? Erre ő, hát ezek itt a főételek, ezek a saláták, ez meg a tészták! 😃 Na okosabbak nem lettünk, de végül rendeltünk marhát, ami a menü nagy részét tette ki, akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz minden menü 70%-án.
A katedrálisban nagyon szép ablakok voltak, de az óra az egyszerűen teljesen lenyűgözött, működött és úgy szerettem volna, ha valaki elmagyarázza, mi az amit pontosan le lehet róla olvasni.
Sajnos Giuliot elkerültük, de még várt ránk egy hosszabb vezetés aznap Metzbe, ahol végül az első éjszakánkat töltöttük.
After the dance weekend we were heading to Tübingen, where we stayed a few days at Orsi. I was moving to Tübingen 15 years ago and I am still feeling myself at home here. But what was for me very interesting, that Orsi and Phill never have met before in person, but I had the feeling there, that she already knows him for a long time. Must be our blog helps in this. (Nowadays I have some struggle regarding writing my blog. Sometimes I would like to write sometimes I don't. I miss a lot that there is no feedback, and although many people knows in this way about me, about us, but I hardly know anything from our readers. Somehow if I write the blog I just got so homesick, as I feel how far I am from my friends in Hungary. Very hard...)
We were totally exhausted... Phill was falling asleep in sitting, while everyone was doing their stuff in the house, and I was like a slow motion recording, I hardly could move. But we had a wonderful evening, Andreas Orsi's partner could speak so beautiful Hungarian and I have to say that is something incredible when a British and a German guy talk in Hungarian, what to drink at dinner.
With Orsi is always the same feeling as we would live there as well. The conversations are so easy, we can talk about very important topics as well as like the future of our planet, I only wish that next time we can meet a bit sooner and continue our talking where we stopped now.
In Tübingen Phill was so lovely, he said we should go where you want to, because you are the local.😊 This very relaxing Monday was Phill's favorite day in our whole trip he said, the peace, nice food and drinks in the Neckarmüller Beergarden, legsdangling on the island and spending the evening with our hosts. I can't wait that our faith leads us back here!
From here we were continuing our trip towards France where we planned to do an unplanned holiday, so not planning our route, find an accommodation somewhere, enjoy the French cuisine etc. Well at the end we were not that spontaneous, but we only looked at the map first in Tübingen to find out which way we should go actually. I had only one request to Phill that we should drive through the Black Forest. That trip was absolutely beautiful. It reminded us a bit to Scotland, everything is so green and lush, rolling hills, up to a hill top then winding down to a valley, but as in Scotland the hills are usually grassy here everywhere the pine trees are growing towards the sky.
In Strasbourg we stopped for having lunch and we almost managed to meet with Giulio, who we first met in Budapest on our dance weekend but we bumped into him in St Andrews and a few days later on the Edinburgh Airport in the summer.Strasbourg has a real cosmopolitan feeling, but I felt such a big difference when we crossed the border between the two countries. It was full with tourists, every corner another group was waiting for their guide to lead them through to the famous sites. I really liked two things in the city, the roofs and the big cathedral's Astronomical Clock. The roofs were all very different, on the attics there must have been many little rooms as there were lots of little windows. The inner city is very nice, there are many restaurants on each of the squares. We were sitting in one of them, where we were struggling a bit with the French only menu. At one point the waitress was coming to our table and asked if we needed help. I got a bit more relaxed and said sure, can you tell us what are these dishes on the menu? So she said, these are the main dishes, these are the salads and these are the pasta dishes.😃 We needed a bit more time still to find out what to choose but finally we ordered some beef dishes, which took a big part of the menu. We did not know that all the menus in this region in 70% contains beef dishes.
In the cathedral there were beautiful windows but the Astronomical Clock was fantastic. I wished that someone is coming and explaining what you can see on it exactly.
Unfortunately we did not see Giulio, because we still had a longer drive to Metz, where we spent our first night in France.
Comments
Post a Comment