Első látogatás - First visit

Apróság, de nekem mégis csak sokat számít. Tegnap, amikor hazaértem a munkából, én voltam otthon elsőként. Sokkal jobban szeretem, ha már Phill is otthon van, mikor megérkezem, de tegnap erőt vettem magamon és nem várakoztam a kocsibehajtón, hogy megjöjjön, hanem körbesétáltam a házat. Mekkora változás van, Phill olyan sokat dolgozott, hogy a letisztítsa a kőfelületeket, levágta a füvet, megnyírta a bokrokat. Mire idáig jutottam a gondolataimban már meg is jött Phill és együtt sétáltunk fel a kert tetejébe, ahol ágakból a süniknek épített téli szállást, ha úgy döntenének, hogy a mi kertünkben töltik a téli álmukat. A szomszédaink kint voltak épp a kertjükben, így beszélgetni kezdtünk. Andy éppen leszüretelni készült a kettőnk kertjét elválasztó körtefa termését, így mi is vödröt ragadtunk és együtt szedtük le a gyümölcsöt, amiből Andy házi készítésű körtebort fog készíteni. Azért milyen tehetséges emberek vannak! Egy üveg ott figyel a konyhánkban már, de azt a tanácsot adta, hogy ne hétköznap próbáljuk ki! A felesége Hazel is ott volt, akitől most először kérdeztem meg, van-e kedve körbenézni a házunkban. Nagyon jó volt látni az arcát, mikor tetszett neki a szobafelújítás, amit csináltunk, a kanapénk, bár még csak az elején járunk a dolognak, de egyszer majd olyan lesz a ház formája, ahogy mi szeretnénk. Aztán áthívott hozzájuk. El se hittem, hogy ez velem történik! Azt hiszem, ez volt az első alkalom, hogy egy szomszédunk áthívott magukhoz, mióta Skóciában élek.
Pont a hétvégén beszéltünk arról Phillel, milyen magányos lehet az ember egy nagyvárosban, amit talán a mi kis falunkban nem úgy érzünk, mert nyílván limitáltak a lehetőségek, hogy hány ember vesz körül, vagy mit lehet csinálni. De tegnap, úgy igazán részesének éreztem magunkat a mi kis közösségünknek. Melengette a szívemet.

I know it is maybe not a big deal, but it meant a lot for me though. Yesterday I got home after work and I drove in first on our drive. It is always a strange feeling to be first at home, I think I prefer, when Phill is already there. So I got home, walked around our house and just started to see how many changes happened there by Phill, who jet washed all the stone areas, cut the grass, trimmed the hedges. I was somewhere here in my thoughts when Phill arrived and we walked up in our garden together, where he made a winter home for hedgehogs if they liked to use it. Our neighbors were out in their garden and we started to chat. Andy was doing the pear harvest from the tree between our gardens, so we took out the buckets and picked the fruits which he will turn to a pear wine. How talented are them! We received earlier a bottle of the last year wine they made, but with a hint, that do not try to drink it on a weekday. His wife Hazel was there as well and first time I asked, if she would like to have a look on our house. It was great to see her reactions on the room we decorated, our beautiful sofa. Then she invited me to come to see their house. I was so touched, that this is happening with me. I think, this was my first visit on any of our neighbor's home in Scotland.
We talked with Phill how lonely people can be in a big city and in our little hamlet we might not feel it that much because of the limit of the number of people, things to do. But yesterday I felt part of myself in our small community. Just happy feelings.