Hiszek a csodákban - I believe in miracles

Tegnap olyan érdekes élményben volt részem, hogy muszáj elmesélnem. Kedden bentről az irodából dolgozom, az idő többi részében itthonról. Van egy nap így a héten, ami egy biztos pont, a kedd. A többi nap összefolyik, milyen nap is van? Ez-a-nap vagy az-a-nap teljesen egyforma tud lenni, de a kedd, az kedd marad. A ked(d)venc napom.
Szóval beérek az irodába és nem az a különleges, hogy 8.00-kor már ott vagyok, bár a főnököm szerint ez is különleges az én esetemben, hanem, hogy ez a kép fogadott a képernyőmön.
Budapest, suttogtam magamban! Ez valami varázslat lehetett, hogy aznap a Lánc-hídban gyönyörködhettem, mikor lezárt a képernyőm.
Munka után Bo'ness felé menetem, hogy ott intézzem el a heti bevásárlást és éreztem, hogy ide is hazamegyek. Kicsit ki is zökkentem az elmúlt hetek rossz érzéséből, hogy ma biztos találkozok egy ismerőssel. És így is történt, Mary-vel a tánchelyünk legkedvesebb pultosával futottam össze a boltban. Egy pár percre azt hittem, minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Jó liszt nem volt a boltokban, de az emberek ugyanúgy nézelődtek, vásároltak, mint annak előtte. Úgy kellett magamat a földre visszarángatni, hogy na továbbra is tartsuk a távolságot, figyeljünk egymásra.
De a tavasz itt van, süt a nap, meg itt is 17 fok volt, nyílnak a cseresznyefák, pillangók repdesnek és álmomban most Németországban, barátnőmnél, Zsófinál jártam.
Testben talán itt vagyunk, de a lelkünk, gondolataink szabadon szárnyalnak, utaznak, látnak és tapasztalnak.

Yesterday I had such an interesting experience, I need to tell it. On Tuesdays I am working from the office, the rest of the week I am working from home. So I have a fixed point on my weeks, that is the Tuesday. All the rest of the week is just merging together. What day is today? Thisday or Thatday, Whatday, Nextday they can be all the same, but the Tuesday stays Tuesday. My BesT(ues)day.

So I got in the office and not that is the special that I was there at 8am already, although I think my boss thinks that it is quiet special as well in my case, but this picture was on my screen. Budapest, I whispered. This must have been a miracle that I could admire the Chain Bridge, when my screen got locked.

After work I turned towards Bo'ness to arrange our weekly shopping and I had the feeling I was going home to this town as well. For a short while I was distracted from the past weeks bad feelings an I was sure that I would meet someone who I know. And it happened, I saw Mary, who is the kindest barmaid at our dance place. For a few minutes I believed that everything went back to normal. Okay there was no flour in any of the shops, but the people were wondering about, shopping as before. I had to pull myself down to the Earth, come on don't forget to keep social distancing, take care of each other.

But the spring is here, the sun is shining, even here was 17 degree. The cherry trees are blooming and in my dream I was in Germany to see my childhood best friend.

In body we are here, but our soul, thoughts are flying freely, travelling, seeing and expiring.