Megváltozott a világ - The world has been changed

Megváltozott a világ... próbálom úgy elképzelni, mintha az idő visszapergett volna mondjuk úgy párszáz évet. Mindenki kicsit elszigetelt közösségekben élne, falun, a saját házatáján, visszafogottan. Be kell vallanom nosztalgikusan gondolok a csirketartásra, egy kutyára, pár macskára, egy jól termő kertre. Képességekre, amikkel nem rendelkezem, zöldségtermesztés, építés, varrás, festés-mázolás.

Kevesebb embert látunk, nincsenek autók az úton, félénken köszönünk az idegeneknek. Tartunk egy udvarias távolságot. Mintha egy festményt látnék, ahol szép ruhákban emberek korzóznak és ahogy üdvözlöd a másikat, a kalapodat széles mozdulatokkal lekapod és meglengeted, úgy hajolsz meg, hát ahhoz tényleg kell a hely.

El nem tudom képzelni ugyanezt a városban... hogy élitek a mindennapjaitokat, egymáshoz közel, mégis távol.

Kérlek őrizd meg a boldogságot a szívedben, tartsd a legszebb képeket készenlétben, ha rádtörne a magány és a szomorúság. Hálát adok az égnek, hogy sokunknak van internete, telefonja, hogy kapcsolatot teremthessünk, lehetősége, hogy kis zöldet lássunk. Tavasz van!

Ami nekem ma épp a legnehezebb, szomorúnak látni a férjemet, elkeseredni egy barátot, aggódni a szeretteinkért legyenek bárhol a világon. Ezen felül apró vicces dolgok, mint a hajam állapota, hogy megint egy papírvágó olló segítségével kell majd megvágnom (Sok sikert!). Hogy mikor fogom tudni felveni a szép nyári ruhákat, hogy egy táncos eseményen részt vegyünk, mikor ölelhetünk meg másokat újra?

Az én szép képeim a Balaton, a Bo'ness-i kedd esték, a gyönyörű skót táj, a legfőbb szeretteim, a zene, a főzés öröme, a margitszigeti bringóhintó és egy tökéletes csokis mignon.

Vigyázzatok magatokra!

The world has been changed... I try to imagine how the life should be looking like if I turn back time with a few hundred years. Everybody is living a bit isolated communities, in a village, in their own land, bit reserved. I have to admit I have some nostalgic thoughts about keeping chickens, have an own dog, a few kittens and a a great producing vegetable garden. I am thinking about knowledge which I don't really have, gardening and producing vegetables, building work, sewing, painting, globally DIY.

We see less people, no cars on the road, we are quite shy to say hello to strangers. Keep a polite distance. Like on a painting, when back in the old times people promenade in their beautiful dresses and as you welcome each other, you get your hat off from your head, with wide movements you are wave it down to bow yourself, well this really needs some extra space for sure.

I cannot imagine this picture in a town or even in a city... how it is possible to live your lives so close to each other but so far as well.

Please keep the happiness in your heart, keep the most beautiful pictures ready to call them out, if the loneliness and sadness wants to step in your house. I am so pleased the so many of us has internet, phone to reach each other and possibility to see some green outside space. It is spring time.

What is the hardest for me today? To see my husband not happy, seeing a friend sorrow, worrying about our loved ones all around the world. And some rather funny small things like the stage of my hair, which I will need to cut for myself with a normal paper scissor (Good luck!). When I will be able to dress up in my pretty summer dresses to go for a dance? When we can hug again others?

My beautiful pictures are the Lake Balaton in Hungary, the Tuesday nights in Bo'ness, the beautiful Scottish landscape, my loved ones closest to my heart, the music, the enjoyment in cooking, cycling on the Margaret-island in Budapest and a perfect chocolate cake.

Look after yourselves!