Randizunk - Date night

Kilenc hete, hogy Phill itthon van, én egy héttel később kezdtem az otthoni munkát, de gyakorlatilag az esti sétáinkat leszámítva nem voltunk kettesben sehol se, azóta a bizonyos kalandos utoló skót táncos hétvége óta az ország másik felébe.

Ma este így nagyon különleges érzés volt, újra közösen autóba szállni, hogy a közeli városba együtt menjünk be, hogy a kedvenc olasz éttermünkből elvitelre hozzunk vacsorát. Mintha randevúra mentünk volna.

Az utak vasárnap este szinte teljesen üresek voltak, a parkolóban se volt sok autó. Együtt odasétáni az étteremhez, ahonnan már akkor ínycsiklandózó illatok szálltak ki, kicsit időutazásszerű volt.

A buborék persze hirtelen kipukkant, mikor maszkos embereket láttunk és várakozni se volt kellemes, hogy átvegyük a rendelésünket (lehet, hogy nem kellene itt lennünk?), bár mindent megtettek, hogy egymástól biztonságos távolságban lehessünk.

De amikor a pincér megismert minket és tudtunk egy-két mondatot váltani és tudni, hogy rendben vannak, mikor újra a kocsinkban voltunk és már a vacsoránkra készültünk, akkor minden visszazökkent az eredeti kerékvágásba. A gondos, többszöri kézmosások se tudták elvenni az élmény tőlünk, hogy újra egy különleges vacsorán veszünk részt, a saját otthonunkban, de mégis egy picit lélekben Olaszországban. 

Ha megteheted támogasd Te is a kedvenc éttermedet!

For the last nine weeks Phill has been at home, I joined him a week later to start working from home. Technically we were nowhere out together since our very adventurous trip to the South of the country to the Dawlish Scottish Dancing weekend, just on our regular evening walks.
I think that is why our last evening was quite special, when we sat again together in the same car to drive to the next town to Dunfermline to have our first ever take away from our favourite Italian restaurant. It felt like a real date night.
The roads as it was Sunday evening was almost empty, in the car park we saw only a few cars. Walking up on the stairs together to the restaurant, which had such a defined cloud of the mouth-watering smells, was a kind of travelling back in time.
Our bubble of course burst immediately, when we saw people in their masks and the waiting for our order made a bit unpleasant feeling (should we be here?), although they did everything to offer a safe place.
But when one of the waiter recognized us and we could have chatted a few minutes to know that they are doing fine, when we were sitting in our car again, then we were back in our dating mood. The multiple, careful hand washes could not have taken away the feeling that we were having a special dinner, in our own home, but a little bit in Italy in heart.
If you can afford it, please support your favourite restaurant!