Elmúlt hetek - Past weeks

(As always for English version scroll below the pictures.)

Néha nagyon nehéz az írásra rávennem magam. Nem mintha nem történnek velünk események, amikről normális körülmények között szívesen írnék, de valahogy most nem könnyű. Biztos ez most egy újabb fázisa, ennek az új szituációnak, amiben élünk.

Sokszor a normalitás érzése, amire a legjobban vágyunk. Találkozni barátokkal, nem azon izgulni, hogy mi van, ha közelebb megyünk egymáshoz, mint 2 méter, egy ölelésre, ami már hónapokat váratott magára. És ha ez az ölelés megtörténik, akkor nem bűnösnek érezni magunkat miatta.

Volt néhány igazán csodás sétánk, egy kicsit távolabb az otthonunktól. Voltunk a hídak másik felén (de még mindig a mi oldalunkon), egy új erdőben a közelben, a Falkland Palota kertjében Cuparnál. 

Találkoztunk Jessica és Gabriel családjával, a tánccsoportunkkal március óta élőször jöttünk össze, olyan jó volt látni őket. Lydia munkatársam a kislányával Esmevel meglátogattak és belekóstoltak az igazi kürtöskalács élménybe, Tázi és családja hozott vidám órákat az életünkbe. Találkoztam Claire-rel és először ettünk egy kávézóban március óta. 

Csináltam sajtot Edamit, Trappistát, Goudát és Parenyicát is, ez utóbbit meg is füstölte Phill az új grill/füstölőnk segítségével! Szüreteltem a kertünkből cukorborsót, babot, folytatódott a kakaós csiga projektem, sütöttem pogácsát, sajtos és sima kifliket. És megtörtént a várva várt hajvágásom is közel 7 hónap után. Megismerkedtünk online a nővérem kisfiával, Danival, aki június 10-én született. Tartottunk online bált a tánccsoporttunknak.

A sok pozitívum mellett sajnos negatív dolgok is történtek, ami mellett egy kidőlt almafa felett érzett szomorkodás, eltörpül. Apu augusztus 8-án elhunyt. Nehéz ez... a demencia, ami miatt már évek óta, nem ugyanaz az ember volt, a hirtelen leromlás az állapotában az utóbbi pár hétben, a döntés meghozása, hogy nem megyünk haza a temetésre...

Próbálok arra gondolni, hogy 2020 most már elhozta mindazt a nehézséget, amit hozhatott és mostantól kezdve, már csak jobb lehet minden. Remélem, hogy így lesz.

 

Sometimes it feels really hard to get myself ready for writing. And it is not because nothing is happening, which in normal case I would love to talk about, but this is just not easy now. Must be we are again in a new phase in the weird situation in which we are living in right now.

Many times we wish only for a tiny bit of normality. Meet friends and not over worry ourselves what happens if we cannot keep the 2 meters distance, get a hug, which we are waiting for months. And if this hug happens, don't feel ourselves guilty about it.

We did some really wonderful walks a bit further from our house as well. We went to the other side of the bridges (but stayed on the same shore), explored a new forest nearby, visited the Falkland Palace's Garden at Cupar. 

We met Jessica and Gabriel's family, first time since March we saw our dance group in Bo'ness, it was really great. My colleague Lydia visited us with her daughter Esme and they bit in the real Hungarian chimney cake experience, Tázi and her family brought happy hours in our life. I saw Claire and first time since March we ate out in a café in Linlithgow with her.

I made cheese four different type: Trappist, Edam, Gouda and Parenyica (Slovakian stringy cheese, which has a special rolled up shape), this one Phill even smoked with our new BBQ/smoker. We harvested sugarsnaps, beans from our garden, I continued my cinnamon/chocolate swirl project and I baked pogácsa (Hungarian cheesy scones) and our special Moon-shaped "rolls" called kifli. My long time desired haircut happened after almost 7 months. We met online with my sister's baby boy, Dani, who was born on the 10th June. We had an online Scottish Dance ball with our group. 

Beside all these positive events unfortunately negative things happened as well, which made the sadness above our fallen apple tree tiny. My Dad passed away on 8th August. It is hard... the dementia, which made him a completely different person in the past 10 years, the quick decline in his condition, the decision we made that we are not going to Hungary to his funeral...

I try to think about it that 2020 brought already all the difficulties, what it could have brought and from now on everything will be only better. I hope it will be like this.