A kert - Our garden

A kert... olyan sok munka, kudarc, veríték, de ugyanakkor egy hatalmas öröm és büszkeség, amit elértünk idén. Ha nem töltünk ennyi időt itthon, akkor talán nem jutunk el erre a szintre még éveken keresztül. Hálás vagyok, hogy rá tudtuk fordítani az időt és az energiát. Szeretem, hogy a házunkat körülveszi a kert, hogy minden oldala mást mutat. Az első kert a gyep, a hátsó kert két szintje, az oldalsó kert intimitása és a kocsibeálló. Mind egészen más. De ami idén hihetetlen, hogy mi mindent sikerült termelnünk. A legsikeresebb a cukorborsó és a lila bab volt. Kíváncsi vagyok mit hoz a 2021 a kertnek.

És végül egy vers Babits Mihálytól A régi kert sorozatból, mert tényleg jó verseket olvasni.

I.

Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt,

ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap -

mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,

amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak.

Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág,

petúnia, muskátli, dáhlia és georginák,

és rózsa, rózsa! - A reggelnek még a zöld gyep örül,

a zöld gyep és a barna lóhere az ágyások körül.

Nem tudok én már dalolni cifra mértéken, rimen,

csak ily hanyagon, mint ez a kert dalol, porosan, szeliden,

ahonnan az utcára semmi se néz, csak a jegenyeakác

sárga fejével; mert nagyobb szegény mint az emeletes ház.

The garden... it is so much work, failure, sweat but at the same time lots of happiness and proud what we managed to achieve this year. If we are not forced to spend that much time at home, then we may not reach this level in years. I am grateful that we could put in the time and energy. I love that the garden is wrapping around our house and each side of it has a very different face. The front garden is the lawn, the back garden and its two levels, the intimacy of the side garden and the driveway. All are very different. But what is incredible how many things we managed to grow this year. The most successful the sugar snap and the purple bean was. I am very curious what 2021 will bring for our garden.

And finally a poem by Louis Macneice: The Sunlight On The Garden, just because it is nice to read poems.

The sunlight on the garden

Hardens and grows cold,

We cannot cage the minute

Within its nets of gold;

When all is told

We cannot beg for pardon.

Our freedom as free lances

Advances towards its end;

The earth compels, upon it

Sonnets and birds descend;

And soon, my friend,

We shall have no time for dances.

The sky was good for flying

Defying the church bells

And every evil iron

Siren and what it tells:

The earth compels,

We are dying, Egypt, dying

And not expecting pardon,

Hardened in heart anew,

But glad to have sat under

Thunder and rain with you,

And grateful too

For sunlight on the garden.