Craig Farm

Aztán megérkeztünk a szállásunkra és az egyik legszebb kilátás tárult a szemünk elé. Olyan volt, mintha egy óriás poszter lenne, a tó, a szigettel, a hegyekkel a háttérben. A házikónk előtt egy kakas állt őrséget. Szállásadónk begyújtotta nekünk a kandallót, feltöltötte a madáretetőt, így a parányi nappalinkból zavartalanul figyelhettük meg a kinti állatvilágot a mesés háttér előtt.

A farmon mindenféle állatot tartottak, amiket szabadott etetni is. Láttunk mindenféle szárnyasokat, kicsi birkákat, mosómedvét, sőt lámát is. Én nem tudtam, hogy a láma köp! Ami nagyon vicces volt, hogy a farm egészen levezetett a tóparthoz, ahol a vasút is ment. A lámák apálykor az alagúton keresztül ki tudtak menni a strandra és ott töltötték a nap nagy részét. Nem mondom egy kis félelemmel közelítettem hozzájuk, nehogy véleltenül köpő távolságba kerüljek, de az egyik fiatal példány annyira kinézett magának, hogy állandóan a nyomomban volt. Mikor a csirkék is elkezdtek egy darabon követni, Phill megkérdezte, biztos, hogy nem Dr Dolittle vagyok? Mert az állatok biztos értik, amit mondok.

Ami a legjobb volt itt a szállásunkon, hogy nem volt igazán térerő, internet, tévé, csak nyugalmas időtöltés szép környezetben.

Finally we arrived to our accommodation and one of the most beautiful view was in front of us. It was like a giant poster, the loch with the island with the hills in the background. In front of our cottage a cockerel was standing guard. Our host lit the fire in the stove, filled up the bird feeder, we could watch from our cosy living room the outside world undisturbed in front of this beautiful background.

There were so many different type of animals on the farm and it was allowed to feed them as well. We saw all different kind of poultry, sheep, raccoon and even llamas. I did not know that the llama spits! What was very funny, that the farm was leading down to the shore where the train line was crossing the farm. At low tide the llamas could go under the tunnel to the beach and they spent their day mostly there. I have to say I was a little bit frightened when we went closer to them, specially when we reached the spitting distance, but one of the younger llama was coming so close to me all the time, must be I was the right size to her and she kept pushing me. When the chickens started to follow me on the path, Phill asked me is it sure that I am not Dr Dolittle? They must understand what I was saying them.

The best thing on the farm was that there were hardly any mobile signal, internet, telly, only relaxing time in such a nice environment.