Stoer

Egyszer volt, hol nem volt, ahol a kurtafarkú malac Stoer, volt egy elvarázsolt vidék. Ahol még piros telefonfülke (egy, azaz egy darab) állt minden településen, ahol az utak egyetlen sávra szűkültek és kanyarogtak hegynek fel, völgynek le, ahol 90 km/h-ás korlátozás van érvényben, de örülsz, ha a 30-at átléped, ahol bármikor bármilyen nagyságú jármű szembejöhet és mint egy érzéki tangóban együtt előre-hátra mozogva bearaszol az egyikük az út mellett, amúgy gyakran jelölt, úgynevezett "áthaladó helyre". Ahol a tenger olyan, mintha a Karib-tenger egyik fehér homokos tengerpartján lennél a türkíz minden árnyalatával. Ahol az úton a birkáknak elsőbbsége van, ahol a kocsi ablakból minden percben egy-egy fénykép készül, ahol ha kisüt a nap vagy a naplementét láthatod, megszűnik minden más körülötted.

Ez Stoer. Mikor megérkeztünk, Phill azt mondta nem is leszünk annyira elszigeteltek, mint gondoltam, ahogy végig hajtottunk a kempingek, különleges nyaraló házak között. Az első három éjszakát itt töltöttük, egy hatalmas villában, ami érdekes volt, hogy itt a semmi közepén, ahol egy picike strandbolton kívül nincs más van internet (na jó főképp csak a konyhában), de így a kedd estét a tánccsoportunk lelkes, csak beszélgetésre is nyitott, tagjaival tölthettük.

Once upon a time on the shore of Stoer there was a magical area. The place where you can still find red phone box (one and only) in every village, where the roads has only one lane and they winding up to the hill and down to the valley, where you have 60 miles/hour restrictions on the roads, but you are happy if you can reach above 20, where anytime, any size of vehicle can come opposite with you and like in a very intimate tango they move forwards-backwards together to end up in - actually very frequently signposted - Passing Place. Where the sea has the color as one of the Caribbeans white sand beach, showing all the shades of blue and turquoise. Where sheep have priority, where every second there is a photo taken from the car, where if the sun is out or you watch the sunset, everything stops around you.

This is Stoer. When we arrived, Phill told me, this is not that remote as I thought, as we drove through the busy campsites and funky holiday homes. The first three nights we spent here in a huge villa, but what was very interesting, that here in the middle of nowhere, where you have only a tiny beach store, you have internet (okay mainly only in the kitchen) so we spent our Tuesday evening with our dance group's members, who were open for a chat only evening.